2012. szeptember 29., szombat

Ex Deo 2


Vincent Godfrey zihálva hanyatt vetette magát az ágyán és lábával lerúgta magáról a narancssárga takarót. Kezével beletúrt fekete hajába, majd elmosolyodott és a mellette pihegő nőre nézett. A szórakozási cikkek lassú eltűnésével Godfrey megtanulta megbecsülni a kurváit. Cassie csak emiatt volt még életben. Ujjait még utoljára végigsimította a vörös hajú nő íves testén majd felkelt.
- Uram? - cincogta a nő, félt, hogy valami rosszat csinált. Godfrey rávigyorgott hosszú békaszájával.
- Elégedett vagyok veled, Cassie, de most kérlek, takarodj a szobámból! - Cassie megremegett, a sírás határán járva szaladt ki a hálószobából.
Godfrey lassan felhúzta a nadrágját, majd egy vörös inget öltött magára, aminek feltűrte a karjait. Remegő kezével felcsatolta az aranyóráját majd utoljára megnézte magát a tükörben. Szemei egyre jobban bevéreztek, végtagjai szinte folyamatosan remegtek. Az Inkvizíció felbukkanásával kevesebbet hódolhatott a hagyományainak, ami egyre inkább az őrület határára sodorta. Idegesen rácsapott a kezére és megrázta a fejét. Az Ellenállás segítése túl sokba került számára.
- Uram! - szólalt meg a tabletén Jared Zoon hangja. Zoon az Ellenállás és közte ingázott már a kezdetektől. Godfrey számára ő jelentette az egyetlen információforrást a forradalmárokról, habár Jared orrára sem kötöttek sokat.
Jared feladata nem volt egyszerű. A Morderew erődnél történtek óta Redfangot gyakorlatilag az Inkvizíció megszállás alatt tartotta. A város több polgárát is elvitték, megkínozták, csak hogy valami információt csikarjanak ki belőlük Brianékról. Godfreynél is tucatszor jártak, habár az ifjú arisztokratának mindig sikerült lefizetnie őket. Azonban ez nem tarthatott örökké. Először csak a villájából kimenő forgalmat, majd a birodalmához tartozó területeket is megfigyelték. Jaredék egy hosszú, titkos átjárón keresztül jutottak ki a hegyek felé, de ez nem volt életbiztosítás.
Godfrey lesétált háza kanyargós márványlépcsőjén miközben végigmérte Zoon napbarnított arcát. A férfi oda- és visszaszállított információkat, bár az Inkvizíció megszállása óta egyre kevesebb hír érkezett a Birodalomból. Annyit még megtudtak, hogy a Végrehajtó Bizottság bejelentette két tagjának halálát, a tisztségeket pedig megosztották a maradék tagok között. Az Ellenállás vezéreinek fejére, Brianra, Ripettékre vagyonmértékű jutalmat szabtak ki. Barátaikat, ismerőseiket, sőt az ismerőseik ismerőseit is a Fekete Erődbe cipelték, többet soha senki nem hallott felőlük.
- Zoon, gyere velem! - morogta Godfrey, Jared pedig követte őt a dolgozószobába, majd becsukta maga mögött az ajtót. Godfrey kényelmesen helyet foglalt a székén, emberét hellyel sem kínálta.
- Nos? - kérdezte remegő szájjal. Zoon ismerte főnöke szokásait, így tisztában volt vele, hogy milyen elvonási tünetek kínozzák. Emiatt nem is próbálta magára dühíteni, így mint mindig, most is gyorsan válaszolt.
- Az Ellenállás tovább terjeszkedett a Krirr szektor felé, valamint új kapcsolatokat szerzett a Horus szektorban is. Briant és a felsővezetőket viszont nem láttam már egy jó ideje. Úgy tűnik, ők nem járnak vissza a régi főhadiszállásukra.
- Ennyi? - vonta fel a szemöldökét Godfrey. Keze jobban remegni kezdett. Jared megnyalta a szája szélét és nyelt egy nagyot.
- Loveman halála után nem mernek nagyobb akciókat tervezni jelenleg, így hát… igen. Nincs több beszámolnivalóm, uram.
Úgy tűnt Godfrey megpróbálta lenyelni a haragját. Csak ennyit osztanak meg vele? Azok után, hogy napról napra az életét kockáztatja? Lassan megtörölte izzadt homlokát a skorpiós selyemkendőjével.
- Mit képzelnek ezek? - ordított Zoon arcába. Megpróbálta kivenni a nyugtatóinjekcióját az egyik fiókból, azonban a keze túlságosan remegett. Idegesen belerúgott a gyönyörűen megmunkált asztalba, majd két kézzel kitépte a fiókot és lassan a nyakába nyomta a tűt. Sóhajtva ült vissza a székére. A reszketés egy kissé abbamaradt.
- Sikerült találni? - nézett bele mélyen Zoon szemébe - A kurváimat és a szolgálókat nem áldozhatom fel. Már így is túl kevés van belőlük. Az utóbbi napokban még próbálta meg elszökni a városból, az Inkvizíció szénné égette őket.
Zoon megremegett. Régóta ismerte ura furcsa hagyományát, de még mindig nem tudott vele kellően megbarátkozni.
- A begyűjtőknek sikerült elfognia egyet. Ha kívánja uram, akkor szólok nekik, hogy készítsék elő azonnal.
Godfrey szeretett először eljátszani az áldozataival, mint ahogy a horusi skorpió is órákig szórakozott az élelmével mielőtt megette, most azonban túlságosan vágyott az adagjára.
- Vigyék! Egy óra múlva az ebédlő asztalán akarom látni! - azzal Jared kisietett a szobából.
A Godfrey családról szóló mendemondák, hacsak Vincent esetében is, de igaznak bizonyultak. Jared először akkor szembesült ezzel mikor öt évvel ezelőtt felvették Redfang urához. Szerencsére nem a begyűjtőkhöz került, azonban a főnöke foglalkozott az ő jutalmuk elosztásával, így Jarednek bőven volt alkalma megtapasztalnia ura groteszk szokását.
Vincent Godfrey embereket evett. Legtöbbször fiatal lányokat, azonban ha a begyűjtők nem tudtak szerezni, akkor beérte férfiakkal, sőt még akár gyerekekkel is. A kedvenc szokása a már „elhasznált” örömlányok elfogyasztása volt, a kimerítő szeretkezés szerinte jobb ízt adott a sültnek. Jared undorodott tőle, de nem szállhatott nyíltan szembe munkaadójával. Így az egyetlen lehetősége az volt, hogy mikor módjában állt, próbálta szabotálni Godfrey lakomáit. Először csak sürgősen elkergette az örömlányokat a villából, aztán már lefizette a begyűjtőket, hogy ne találjanak alkalmas személyeket. Ezt persze nem lehetett folyamatosan csinálni, így mindig sikerült Godfreynek valahogy kielégítenie kegyetlen vágyait.
A Végrehajtó Bizottság hatalomra jutásával a különböző élvezeti dolgok lassan kezdtek eltűnni. Először csak nehezebben, vagy drágábban lehetett alkoholt és más legális kábítószereket beszerezni, aztán az Inkvizíció megjelenésével a legtöbb dolog illegálissá, sőt szentségtelenné lett nyilvánítva. Az Inkvizíció üldözni kezdte az örömlányokat, és a futtatóikat, gyakoriakká váltak a rajtaütések. Az elfogottakat a Fekete Erődbe hurcolták, onnan pedig senki nem jött ki élve.
A begyűjtőknek innentől kezdve nehezebb dolguk lett, aminek Jared nagyon is örült, habár nem tudta eldönteni, hogy az Inkvizíció markába kerülni rosszabb-e, mint Godfreyébe, mégis boldogság töltötte el, hogy ura lassan beleőrült az elvonási tünetekbe.
A begyűjtők ezúttal egy fiatal, kövérkés nőt találtak a város alatti csatornarendszerben bujkálva. Godfrey mostanában megbecsülte a prostituáltjait, ők lettek az utolsó megoldásai, ha egyszer a begyűjtők már nem találnak több „élelmet”. Így aztán a villában kerültek elszállásolásra, valamint őrök vigyáztak arra, nehogy egy is megszökjön közülük.
Jared sajnálta a nőt, de nem volt esélye kiszabadítani már. A begyűjtők egyből a konyhába vitték, a lehetőség a lefizetésükre elúszott.
Hirtelen egy törékeny alak ütődött neki, majd egy halk szisszenés hallatszott. Jared megpördült a tengelye körül és szembetalálkozott Cassievel. Ismerte a lányt, emlékezett rá, hogy milyen állapotban hozták be a gyűjtők mikor megtalálták. A többi utcalányhoz képest a vörös hajú nő sokkal értelmesebb volt, valamint jóval fiatalabb is a legtöbbnél. Jared olyan huszonötnek tippelte, habár a nő nem mondta meg soha a valódi életkorát.
- Sajnálom! - hajolt meg előtte, és megpróbált gyorsan elmenni a férfi mellett, azonban Jared az útját állta.
- Semmi probléma - mondta majd hozzá dobott egy kínos mosolyt is - Nem bántott? - kérdezte komoly arccal miközben végignézett Cassie vékony testén. Azt el kellett ismernie, hogy urának jó ízlése volt a nők terén. Cassie vörös haja hullámokban omlott a vállára, arca pirospozsgás volt. Karcsú, lágyan ívelt testtel rendelkezett, apró fenékkel, illetve arányaihoz képest nagyobbacska mellekkel.
- N..nem - nyögte ki végül a lány. Nem bízott Jaredben, habár úgy emlékezett, hogy a férfi sokszor kedvesen bánt vele, néha még finomságokat is hozott neki a konyháról. Azonban Jared Godfrey embere volt, és ezt Cassie is nagyon jól tudta.
- Akkor jó - nyögte ki végül Jared. Segíteni akart a lányon, azonban nem tudta, hogy hogyan. Cassie még egy darabig nézte a férfit, majd elsietett mellette.
- Jared! - hallatszott Godfrey hangja a szolgálati tabletten - Az étkezőbe, most!
A napbarnított férfi sóhajtott, majd lassan megindult az ebédlő felé. Godfrey már az ebédre készült, a hosszú aranybarna színű faasztal végén ült, kezében a villája remegett.
- Uram!
- Új feladatod van Jared! - vigyorodott el az ura - Menj vissza az Ellenálláshoz és mond meg nekik, hogy új megállapodásunk van.
Jared összerezzent. Ez nem jó.
- Új megállapodás, uram?
- Igen - intette le a fiatal arisztokrata - Elmondják nekünk az új főhadiszállásuk helyét. Te ezentúl közvetlenül Briannel fogsz beszélni. Többé nem nézhetnek le minket! Elárulják nekünk a helyzetüket, vagy a szövetségünket felbontjuk!