Epilógus
A vég a kezdet, a kezdet a vég
Kratan Ky’retky kilépett a hófehér gömbből, az Alapítók meditációs kamrájából. Hányinger és fájdalom környékezte, de sikeresen összeszedte magát. A vakító fényesség, ami a gömbből áradt lassan megszűnt, ahogy az becsukódott mögötte. Kratan még mindig kicsit homályosan látott, karjával maga előtt tapogatva indult meg a kijárat felé. Rutherford ma különösen kegyetlen volt vele. Volt, hogy régi mestere, Merlin is keményebben tanította, azonban az Alapító szó szerint nem ismerte az együttérzést. Az ő egyetlen célja az volt, hogy Kratanból a mindent elsöprő Aranygyermek váljon, kerüljön ez bármibe. Habár emiatt gyűlölte őt, Kratannak el kellett ismernie, hogy módszere bevált. Ereje szinte megkétszereződött mióta az Alapító tanította.
Lassan a fájdalom alábbhagyott, ahogy Kratan teste a körülötte örvénylő mágikus erőből elnyelte a szükséges energiát a sérülések helyrehozására. Ez az apró trükk már természetesen jött az Aranygyermeknek, oda sem figyelt rá.
Elhagyta a márványoszlopokkal kirakott fehér termet majd végigsétált a folyosón. Mélyen Merlinnaes szívében volt, rajta és Merlinen kívül halandó még nem járt erre. A dísztelen folyosók nyomasztóan keringtek körülötte, az első néhány alakalommal el is sikerült tévednie köztük. A szürke folyosó most egy vaskapuhoz vezette, ahol több Védelmi Osztagos is őrködött. Haptákba vágták magukat az érkezésekor, Kratan rájuk se nézett úgy ment be. Megigazította ezüstös köpenyét, csuklyáját pedig hátravetette.
A Fekete Erőd méltán kapta meg ezt a nevet. Szénfekete falai szinte minden fényforrást elfojtottak, csak annyi fény maradt meg amennyi a tájékozódáshoz elég volt. Maga a hely hatalmas volt, szinte akkora, mint az Uralkodói Palota maga. Tornyok rengetege meredezett a fekete plafon fele, mindegyiken tucatnyi megkülönböztető jelzést viselő Védelmi Osztagos masírozott. Kratan emlékezett még a mendemondákra, miszerint a Fekete Erődben a falakról tucatnyi karó meredezik előre és mindegyiken három-négy elítélt kínlódik, azonban ennek nyoma sem volt. A Fekete Erőd az Alapítók közreműködésével nem élt ilyen kicsinyes kínzóeszközökkel. Bár ez külsőleg nem látszott, valójában a Fekete Erőd sokkal kegyetlenebb hely lett. A cellákban tartózkodók szinte kiszakadtak a valóságból, megszűntek létezni a világ számára. Lecsupaszítva, kiéheztetve, megalázva bolyongtak az ablakok nélküli cellákban. Épp csak annyi erejük volt, hogy ne haljanak meg. Mindentől féltek, erről a személyzet gondoskodott. A kínzásuk következtében egyetlen apró nesz képes volt órákig az őrület határáig kergetni őket és az őrök csak akkor avatkoztak már közben, mikor a saját végtagjaikat kezdték el rágni félelmükben. Sokszor még akkor se.
Voltak politikai foglyok és sima emberek, boltosok, szakácsok, munkások. A legtöbbnek fogalma sem volt róla, hogy mit keres itt, de még a vallatóiknak sem. Így aztán a kérdések már csak önmagukért és a kínzásért voltak. A fájdalom volt a lényeg. Voltak nők, akik terhesen kerültek be, majd itt a Fekete Erődben szülték meg a gyerekeiket. A gyerekeket természetesen egyből elvették tőlük, és senki nem tudta, hogy vajon mi történt velük. Valakik azt mondták, hogy egy külön cellába kerültek, a kevésbé optimisták viszont arra gyanakodtak, hogy belőlük készült a másnapi ebéd a rabok számára.
Kratan maga undorodott ettől a helytől, amit az Alapítók előtt szóvá is tett. Rutherford csak nyájasan mosolygott.
- Aranygyermek - kezdte a már megszokott nyugodt, sima hangján - Az Erőd létezése szükségszerű. A problémás egyedek csak egyféleképpen szabadulhatnak meg a tökéletlenségüktől. Fájdalom útján. Megszüntetjük a szükségeiket, az egójukat, a lényüket, hogy aztán, mint tökéletes lények engedhessük szabadon őket a világunkban. Most ezt még nem látják be, ahogy Te sem látod be, miért van szükség fájdalomra a tanulásodhoz. De ha eljön az idő, és meggyógyulnak, akkor majd áldani fogják a nevünket.
Kratant azonban nem győzték meg az Alapító szavai, bár ennek ellenére próbált közönyösnek mutatkozni. Le kellett gyűrnie az érzelmeket, hisz ezek károsak voltak.
Végigsétált a cellák között, majd betért a belső erődbe. Az obszidián oszlopok fenyegetően magasodtak felé, végükön szétágazó tüskék meredeztek. A Fekete Erőd főterme és irodája előtt bíbor színű szőnyeg terült el, azonban más díszítés nem jelezte fontosságát. Kratan benyitott.
Bent kissé hűvösebb volt, valamint otthonosabbnak nézett ki, mint az erőd többi része. A falakról vörös bársony lógott le, több archaikus lámpa sorakozott mellettük. Két asztal foglalt helyet vele szemben, az egyik kicsit oldalasan, az volt a Fekete Erőd titkárjának asztala, míg a parancsnoki asztal tőle balra állt. A titkár, aki egyben az Inkvizíció parancsnoka is volt, most remegve felállt és meghajolt az Aranygyermek előtt. Kratan egy pillantásra sem méltatta Enrique Baptiste titkárt. A valaha volt bíboros most fekete csuhában remegett, úgy tűnt félénk karakteréből még ebben a kegyetlen szakmában sem vesztett. Kratan nem tartotta sokra. Úgy gondolta inkább neki kellett volna meghalnia Susannahék helyett. Azonban, ahogy Merlin is mondta, Enrique valóban hasznosnak bizonyult talpnyaló személyiségével.
Az erőd parancsnoka egy nagydarab ember volt, fekete szemei hűen tükrözték fekete lelkét. Kövér arcát pehelyszerű fehér szakáll „díszítette”, ami azonban csak pamacsokban nőtt, így akaratlanul is komikus megjelenést biztosított számára. Kratan érkezésére felállt, bozontos szemöldökét összehúzta.
- Aranygyermek! Minek köszönhetjük látogatásodat? - morogta dübörgő hangon. Kratan állta a pillantását, amitől a parancsnok végül megszeppent és leszegte a fejét.
- Rutherford küldött. Freightliner egy bevetésben meghalt - ezekre a szavakra a titkár és a parancsnok is felkapta a fejét - A támadás a Morderew erődnél érte őt és az osztagát. A Bizottság azt akarja, hogy küldj ki embereket Redfangba, illetve a szektor különböző városaiba és vizsgáljátok ki az esetet. Ha kell, akkor az egész várost tartóztassátok le és hurcoljátok ide.
Oswald Greene parancsnok szólásra nyitott a száját, azonban az Aranygyermek pillantására inkább magába fojtotta gondolatait. Kratan még végignézett rajtuk, majd megfordult és lassan kisétált a szobából.
A folyosóra kiérve kellemes látvány lepte meg Kratant. Egy magas, szőke nő igyekezett felé. Magas sarkújának csattogása az obszidián padlón betöltötte az egész erődöt. Egyszerű szürkés blézert viselt és hozzá tartozó hosszabb, testhezálló szoknyát, mégis ebben a hivatali öltözékben is lehengerlően festett. Erőteljes arcéle, vékony szája eltökélt személyiséget tükrözött.
- Segíthetek? - bukott ki hirtelen Kratanból, maga sem értette miért. Minek foglalkozik a kisemberekkel?
A nő hirtelen megtorpant, majd végigmérte őt. Úgy tűnt furcsállta Kratan fura öltözékét, ami érthető volt, nem sokszor lát az ember rúnákban gazdag köpenyben díszelgő embert. A közemberek még nem ismerték Kratant, habár az Alapítók bejelentették az Aranygyermek érkezését a világba.
- Greenehez jöttem. Sürgős.
- A parancsnoknak sok a dolga - rázta meg a fejét Kratan. A nő felszisszent.
- Persze… - arrogánsan állta Kratan pillantásait, ami egyre jobban tetszett a férfinak.
- Hogy hívják?
A nő felhúzta a szemöldökét.
- Nem valami udvarias. Az etikett szerint Önnek kéne először bemutatkoznia.
Kratan felnevetett. Idejét sem tudta már, hogy mikor nevetett utoljára. Jóleső érzés töltötte el.
- Legyen. Kratan Ky’retky vagyok - a nő nem ájult el a név hallatán.
- Ennek mondania kéne számomra valamit?
- Még nem - kacsintott rá Kratan - Viszont most Ön jön.
- Nicole Chambers, a Fővárosi Bizottság elnöke.
- Örvendek - hajolt meg kissé Kratan - Mi szél hozta ide?
- Újabb letartóztatások voltak a bizottságon belül és tudni akarom az okait. Ismertem azokat az embereket - szeme még mindig haragosan meredt felé.
- Greenenél nem jut megoldásra. De talán én segíthetek - Kratan újból meglepődött. Miért segítene neki? Ez nem az ő dolga. Kiválasztottként más feladatai vannak. Azonban a nő szinte megbabonázta.
- Ön? - kérdezett vissza kissé túlságosan is cinikusan Nicole. Kratan elmosolyodott.
- Higgye el, velem többre megy, mint Greenenel. Jöjjön! - majd elhaladt Nicole mellett és a kijárat felé indult. Nicole még pár másodpercig tűnődött, majd megvonta a vállát és Kratan után igyekezett.
Vége
