Vincent Godfrey zihálva hanyatt
vetette magát az ágyán és lábával lerúgta magáról a narancssárga takarót. Kezével
beletúrt fekete hajába, majd elmosolyodott és a mellette pihegő nőre nézett. A
szórakozási cikkek lassú eltűnésével Godfrey megtanulta megbecsülni a kurváit.
Cassie csak emiatt volt még életben. Ujjait még utoljára végigsimította a vörös
hajú nő íves testén majd felkelt.
- Uram? - cincogta a nő, félt,
hogy valami rosszat csinált. Godfrey rávigyorgott hosszú békaszájával.
- Elégedett vagyok veled, Cassie,
de most kérlek, takarodj a szobámból! - Cassie megremegett, a sírás határán
járva szaladt ki a hálószobából.
Godfrey lassan felhúzta a
nadrágját, majd egy vörös inget öltött magára, aminek feltűrte a karjait. Remegő
kezével felcsatolta az aranyóráját majd utoljára megnézte magát a tükörben. Szemei
egyre jobban bevéreztek, végtagjai szinte folyamatosan remegtek. Az Inkvizíció
felbukkanásával kevesebbet hódolhatott a hagyományainak, ami egyre inkább az
őrület határára sodorta. Idegesen rácsapott a kezére és megrázta a fejét. Az
Ellenállás segítése túl sokba került számára.
- Uram! - szólalt meg a tabletén
Jared Zoon hangja. Zoon az Ellenállás és közte ingázott már a kezdetektől.
Godfrey számára ő jelentette az egyetlen információforrást a forradalmárokról,
habár Jared orrára sem kötöttek sokat.
Jared feladata nem volt egyszerű.
A Morderew erődnél történtek óta Redfangot gyakorlatilag az Inkvizíció
megszállás alatt tartotta. A város több polgárát is elvitték, megkínozták, csak
hogy valami információt csikarjanak ki belőlük Brianékról. Godfreynél is tucatszor
jártak, habár az ifjú arisztokratának mindig sikerült lefizetnie őket. Azonban
ez nem tarthatott örökké. Először csak a villájából kimenő forgalmat, majd a
birodalmához tartozó területeket is megfigyelték. Jaredék egy hosszú, titkos
átjárón keresztül jutottak ki a hegyek felé, de ez nem volt életbiztosítás.
Godfrey lesétált háza kanyargós
márványlépcsőjén miközben végigmérte Zoon napbarnított arcát. A férfi oda- és visszaszállított
információkat, bár az Inkvizíció megszállása óta egyre kevesebb hír érkezett a
Birodalomból. Annyit még megtudtak, hogy a Végrehajtó Bizottság bejelentette
két tagjának halálát, a tisztségeket pedig megosztották a maradék tagok között.
Az Ellenállás vezéreinek fejére, Brianra, Ripettékre vagyonmértékű jutalmat
szabtak ki. Barátaikat, ismerőseiket, sőt az ismerőseik ismerőseit is a Fekete
Erődbe cipelték, többet soha senki nem hallott felőlük.
- Zoon, gyere velem! - morogta
Godfrey, Jared pedig követte őt a dolgozószobába, majd becsukta maga mögött az
ajtót. Godfrey kényelmesen helyet foglalt a székén, emberét hellyel sem
kínálta.
- Nos? - kérdezte remegő szájjal.
Zoon ismerte főnöke szokásait, így tisztában volt vele, hogy milyen elvonási
tünetek kínozzák. Emiatt nem is próbálta magára dühíteni, így mint mindig, most
is gyorsan válaszolt.
- Az Ellenállás tovább
terjeszkedett a Krirr szektor felé, valamint új kapcsolatokat szerzett a Horus
szektorban is. Briant és a felsővezetőket viszont nem láttam már egy jó ideje.
Úgy tűnik, ők nem járnak vissza a régi főhadiszállásukra.
- Ennyi? - vonta fel a
szemöldökét Godfrey. Keze jobban remegni kezdett. Jared megnyalta a szája
szélét és nyelt egy nagyot.
- Loveman halála után nem mernek
nagyobb akciókat tervezni jelenleg, így hát… igen. Nincs több beszámolnivalóm,
uram.
Úgy tűnt Godfrey megpróbálta
lenyelni a haragját. Csak ennyit osztanak meg vele? Azok után, hogy napról
napra az életét kockáztatja? Lassan megtörölte izzadt homlokát a skorpiós
selyemkendőjével.
- Mit képzelnek ezek? - ordított
Zoon arcába. Megpróbálta kivenni a nyugtatóinjekcióját az egyik fiókból,
azonban a keze túlságosan remegett. Idegesen belerúgott a gyönyörűen megmunkált
asztalba, majd két kézzel kitépte a fiókot és lassan a nyakába nyomta a tűt. Sóhajtva
ült vissza a székére. A reszketés egy kissé abbamaradt.
- Sikerült találni? - nézett bele
mélyen Zoon szemébe - A kurváimat és a szolgálókat nem áldozhatom fel. Már így
is túl kevés van belőlük. Az utóbbi napokban még próbálta meg elszökni a
városból, az Inkvizíció szénné égette őket.
Zoon megremegett. Régóta ismerte
ura furcsa hagyományát, de még mindig nem tudott vele kellően megbarátkozni.
- A begyűjtőknek sikerült
elfognia egyet. Ha kívánja uram, akkor szólok nekik, hogy készítsék elő
azonnal.
Godfrey szeretett először
eljátszani az áldozataival, mint ahogy a horusi skorpió is órákig szórakozott
az élelmével mielőtt megette, most azonban túlságosan vágyott az adagjára.
- Vigyék! Egy óra múlva az ebédlő
asztalán akarom látni! - azzal Jared kisietett a szobából.
A Godfrey családról szóló
mendemondák, hacsak Vincent esetében is, de igaznak bizonyultak. Jared először
akkor szembesült ezzel mikor öt évvel ezelőtt felvették Redfang urához. Szerencsére
nem a begyűjtőkhöz került, azonban a főnöke foglalkozott az ő jutalmuk
elosztásával, így Jarednek bőven volt alkalma megtapasztalnia ura groteszk
szokását.
Vincent Godfrey embereket evett. Legtöbbször
fiatal lányokat, azonban ha a begyűjtők nem tudtak szerezni, akkor beérte
férfiakkal, sőt még akár gyerekekkel is. A kedvenc szokása a már „elhasznált”
örömlányok elfogyasztása volt, a kimerítő szeretkezés szerinte jobb ízt adott a
sültnek. Jared undorodott tőle, de nem szállhatott nyíltan szembe
munkaadójával. Így az egyetlen lehetősége az volt, hogy mikor módjában állt,
próbálta szabotálni Godfrey lakomáit. Először csak sürgősen elkergette az
örömlányokat a villából, aztán már lefizette a begyűjtőket, hogy ne találjanak
alkalmas személyeket. Ezt persze nem lehetett folyamatosan csinálni, így mindig
sikerült Godfreynek valahogy kielégítenie kegyetlen vágyait.
A Végrehajtó Bizottság hatalomra
jutásával a különböző élvezeti dolgok lassan kezdtek eltűnni. Először csak
nehezebben, vagy drágábban lehetett alkoholt és más legális kábítószereket
beszerezni, aztán az Inkvizíció megjelenésével a legtöbb dolog illegálissá, sőt
szentségtelenné lett nyilvánítva. Az Inkvizíció üldözni kezdte az örömlányokat,
és a futtatóikat, gyakoriakká váltak a rajtaütések. Az elfogottakat a Fekete
Erődbe hurcolták, onnan pedig senki nem jött ki élve.
A begyűjtőknek innentől kezdve
nehezebb dolguk lett, aminek Jared nagyon is örült, habár nem tudta eldönteni,
hogy az Inkvizíció markába kerülni rosszabb-e, mint Godfreyébe, mégis boldogság
töltötte el, hogy ura lassan beleőrült az elvonási tünetekbe.
A begyűjtők ezúttal egy fiatal,
kövérkés nőt találtak a város alatti csatornarendszerben bujkálva. Godfrey
mostanában megbecsülte a prostituáltjait, ők lettek az utolsó megoldásai, ha
egyszer a begyűjtők már nem találnak több „élelmet”. Így aztán a villában
kerültek elszállásolásra, valamint őrök vigyáztak arra, nehogy egy is
megszökjön közülük.
Jared sajnálta a nőt, de nem volt
esélye kiszabadítani már. A begyűjtők egyből a konyhába vitték, a lehetőség a
lefizetésükre elúszott.
Hirtelen egy törékeny alak
ütődött neki, majd egy halk szisszenés hallatszott. Jared megpördült a tengelye
körül és szembetalálkozott Cassievel. Ismerte a lányt, emlékezett rá, hogy
milyen állapotban hozták be a gyűjtők mikor megtalálták. A többi utcalányhoz
képest a vörös hajú nő sokkal értelmesebb volt, valamint jóval fiatalabb is a
legtöbbnél. Jared olyan huszonötnek tippelte, habár a nő nem mondta meg soha a
valódi életkorát.
- Sajnálom! - hajolt meg előtte,
és megpróbált gyorsan elmenni a férfi mellett, azonban Jared az útját állta.
- Semmi probléma - mondta majd
hozzá dobott egy kínos mosolyt is - Nem bántott? - kérdezte komoly arccal
miközben végignézett Cassie vékony testén. Azt el kellett ismernie, hogy urának
jó ízlése volt a nők terén. Cassie vörös haja hullámokban omlott a vállára,
arca pirospozsgás volt. Karcsú, lágyan ívelt testtel rendelkezett, apró
fenékkel, illetve arányaihoz képest nagyobbacska mellekkel.
- N..nem - nyögte ki végül a
lány. Nem bízott Jaredben, habár úgy emlékezett, hogy a férfi sokszor kedvesen
bánt vele, néha még finomságokat is hozott neki a konyháról. Azonban Jared
Godfrey embere volt, és ezt Cassie is nagyon jól tudta.
- Akkor jó - nyögte ki végül
Jared. Segíteni akart a lányon, azonban nem tudta, hogy hogyan. Cassie még egy
darabig nézte a férfit, majd elsietett mellette.
- Jared! - hallatszott Godfrey
hangja a szolgálati tabletten - Az étkezőbe, most!
A napbarnított férfi sóhajtott,
majd lassan megindult az ebédlő felé. Godfrey már az ebédre készült, a hosszú
aranybarna színű faasztal végén ült, kezében a villája remegett.
- Uram!
- Új feladatod van Jared! -
vigyorodott el az ura - Menj vissza az Ellenálláshoz és mond meg nekik, hogy új
megállapodásunk van.
Jared összerezzent. Ez nem jó.
- Új megállapodás, uram?
- Igen - intette le a fiatal
arisztokrata - Elmondják nekünk az új főhadiszállásuk helyét. Te ezentúl
közvetlenül Briannel fogsz beszélni. Többé nem nézhetnek le minket! Elárulják
nekünk a helyzetüket, vagy a szövetségünket felbontjuk!
