Moore idegesen járkált fel-alá.
Ripettéknek már meg kellett volna érkezniük. Potter szokásosan nyugodtan
görnyedt előre a székében, arcát az összekulcsolt kezei takarták. A professzor
szinte soha nem idegeskedett. Talán egy alakalomra tudott csak visszagondolni
Moore, mikor Potter is nyugtalanul fészkelődött, még a Juneflower-incidensnél. Most
Meredy hajolt oda hozzá és beszélgetésbe elegyedett a volt professzorral. A nő
valószínűleg így próbálta oldani a feszültséget, illetve elterelni a saját
figyelmét is az idegeskedésről.
- Merre vannak? - morogta Moore
miközben a csonkját vakargatta, ami emiatt aztán felhegesedett.
- Itt lesznek, nyugalom! -
fordította fejét Marrick, majd visszafordult Meredyhez. A nő is bólogatott, bár
nem volt túl bíztató a tekintete.
- És ez még a legkisebb gond, ha
hívhatjuk így - folytatta Moore, nem is törődve a többiek válaszával - Az a
rohadék Godfrey se jelentkezett már régóta!
- Godfrey tudja, hogy nem árulhat
el minket - válaszolt Potter - Brian ezt elég jól a tudtára adta. Valószínűleg
még duzzog pár hétig, aztán újra küldi az információkat.
Az ajtó hirtelen kinyílt, mire
mindhárman odakapták a fejüket. Azonban csupán Brian volt az. A férfi
kimerültnek látszott, ahogy az utóbbi időben mindig. Szemei alatt mély táskák
jelentek meg, arca sápadtas volt, haja csapzott, egyre kevésbé törődött a
megjelenésével. Azt a csuklyás zubbonyt viselte, amit még Grimoire hagyott rá.
A három tanácstag sóhajtva
nyugtázta, hogy nem Ripették érkeztek meg. Meredy felállt a székből és a
Kiválasztotthoz lépet majd arcon csókolta. Úgy tűnt, mintha Brian ezt nem is
érzékelte volna.
- Tehát még nincsenek itt -
szólalt meg sima, halk hangján.
- De igen, itt bujkál a székem
alatt! - dünnyögte a volt hadnagy. Brian rá sem nézett, csak a székéhez ment és
leült. Meredy tehetetlenül ácsorgott még egy darabig, majd visszaült a helyére,
Potter mellé.
- Vannak hírek? - kérdezte az
Átokhozó miközben megtörölte a szemét.
- Három csempészünk lebukott
Babylonban. Nem élték túl - válaszolt Potter. Brian maga elé bámult egy
darabig, majd bólintott.
- Más?
Moore felhorkant.
- Más? Hullunk mint a legyek! Az
előző hónapban tíz emberünket vesztettük el szerte a Birodalomban!
- Örömömre szolgálna, ha a
kérdésemre válaszolna, Moore parancsnok! - emelte fel a hangját Brian, mire
nyomasztó hangulat fogta el a volt hadnagyot. Moore már ismerte ezt az érzést.
Brian mágiát használt. Mostanában így próbálta érvényesíteni az akaratát
azokon, akik nem engedelmeskedtek neki. Meglehetősen hatásos volt, tudta
fokozni az érzés erősségét, így aki ellenállóbban mutatkozott, azok végül úgy
érezhették magukat mint egy hangya Brian talpa alatt. Moore nem örült ennek,
mert egyre inkább úgy érezte, hogy a férfi mindinkább kevésbé meggyőzhető lesz,
és csak a saját akarata érdekli.
- Nem történt semmi más.
Godfreytől még mindig nem érkezett válasz. Szerintem rosszban sántikál.
Brian bólintott. Őt is zavarta az
arisztokrata önkéntes némasága, azonban tudta, hogy Zoon megértette a
fenyegetést, valamint bízott abban, hogy Godfrey végül az észérvekre hallgat.
- Mi a helyzet az Alapítókkal?
Mozgolódnak?
- Nem tudunk róla - válaszolt
most Marrick. Az ifjú Kiválasztott nagyot sóhajtva hátradőlt a székén és
Meredyre nézett. A lány bátorítóan visszamosolygott rá. A férfi úgy nézett ki,
mint aki hónapok óta nem aludt volna, arca végtelen kimerültségről árulkodott,
Meredy pár ősz hajszálat is felfedezett már a férfi dús sötétbarna hajában.
Az utóbbi időben mindannyian
kimerültek voltak, sok adminisztratív és tervezést igénylő feladataik voltak.
Ahogy nőtt az Ellenállás úgy vált egyre nehezebbé koordinálni a különböző sejtek
munkáit, ráadásul vigyázni kellett arra is, hogy ne kerülhessenek bajba. Meredy
észrevette, hogy Brian sokat beszélt magában mostanában, akkor, amikor azt
hiszi, hogy azt a lány nem hallja. Valamint folyamatos rémálmok gyötörték. A
lány próbált enyhíteni a férfi gondjain, de lassanként úgy tűnt, mintha Brian
eltávolodott volna tőle. De nem csak Meredytől, mindenkitől, az élettől.
A csöndet az ajtó nyitódása
szakította meg. Az egyik őr lépett be rajta.
- Uram! - fordult Brian felé -
Ripették megérkeztek!
Brian elmosolyodott majd intett
az őrnek, hogy hozza be őket a terembe. Az kisvártatva vissza is tért mögötte
Ripett Blackmoore parancsnok, illetve Gladstone valamint még egy volt
rendőrségi kapitány, John Wallace követte. Gladstone és Wallace szalutáltak a
tanács tagjainak, Ripett azonban csupán biccentett egyet mindenki felé.
- Isten hozta Önöket, Blackmoore
parancsnok! - köszöntötte Brian, azonban nem állt fel, hogy kezet fogjon velük.
- Nem valami meleg fogadtatást! -
dörmögte a volt rendőrkapitány mire sötét szemével végignézett a társaságon. Gladstone
és Wallace leült a számukra fenntartott helyekre, azonban Ripett állva maradt
és szembehelyezkedett Briannel.
- Nos… Mindannyian epekedve
várjuk, hogy mi hírt hoztak, uraim! - szólalt meg végül a Kiválasztott.
Gladstone válaszra nyitotta a
száját, azonban Ripett szólalt meg újfent.
- Sean Rutherford tiszteletét
teszi a Horusban, pontosabban Tut városában. A rendezvény az új szoborcsoport
megünneplése céljából kerül megrendezésre.
- Lecsaphatunk a rohadékokra
újfent! - bokszolt a levegőbe Moore.
- Mikor? - kérdezte Brian lényegre
törően.
- Mától számítva két héten belül
- válaszolt Gladstone miközben megtömte a pipáját és a szájába tette.
- Nem volt semmi incidens a
Védelmi Osztaggal? - kérdezte Marrick.
- Asofisban majdnem ránk találtak,
de végül sikerült kicseleznünk őket - mormolta Wallace ősz bajsza alatt.
- Vannak információnk arról, hogy
milyen kísérettel megy Rutherford?
- Még nincsenek. De
informátorokat helyeztünk el Tutban. Amint megtudják a részleteket, azonnal
értesítenek minket.
- Remek munka! - biccentett
elismerően Brian Ripették felé. A parancsnok azonban még mindig nem mozdult,
csupán a fejét fordította oda Meredy felé. Megköszörülte a torkát.
- Lenne más is! - élesen
farkasszemet nézett a lánnyal, aki nem bírta állni a tekintetét így inkább
Brian felé fordult.
- Az utunk során más
információkat is szereztünk. Főleg inkább a városok szervezettségéről, az
osztagosok hollétéről, számáról. Azonban most a börtönök fogolylistáihoz is
sikerült hozzáférnünk.
Szünetet tartott, mire Meredy
lassan, remegve a parancsnok felé fordította a fejét.
- Megtaláltuk Miss Stranford
barátját az egyik ilyen listán. A tévedés lehetősége kizárva.
Meredy szemében könnyek gyűltek
össze. Brian érdeklődve figyelte a lányt.
- Melyik börtönben van? - rebegte
a nő. Ripett komoran válaszolt.
- Xibalba erődjében.
