Nincs fény árnyék nélkül

Harmadik fejezet

                Nincs fény árnyék nélkül

„Think of this wine is what you keep calling Hell. There is many other names for it too. Malevolence. Evil. Darkness.

And here it is swirling around in the bottle, unable to get out, because if it did, it would spread.

The cork is our soul. And it is the only thing keeping the darkness where it belongs.

That man who sent you to kill me believes that everyone is corruptible because it's in their very nature to sin.”

Brian újra átnézte a jelentést, ami Gileadból jött. Gilead szektor messze keleten volt, a nagy óceánon túl egy másik kontinensen. A Birodalom egyik legfőbb építőanyag lelőhelye volt, innen hozták azokat a hatalmas sziklákat is, amikből a Székesegyházat, illetve az Uralkodói Palotát is készítették. Emiatt a szektor igencsak meggazdagodott a Krirrhez hasonlóan, itt élt a legtöbb milliárdos.  

Az Ellenállás csak nemrégiben épített ki hálózatot Gileadban, Brian örömmel olvasta az onnan érkező jelentést. Lassan az egész bolygót képesek voltak lefedni szövevényes hálójukkal. Nem tudta, hogy vajon az Alapítók sejtik-e mennyire kiépítettek az Ellenállás sejtjei, de eddig engedték őket tevékenykedni.

A hálózat segítségével mostanra szinte a Birodalom összes ügyéről képesek voltak idejében tudomást szerezni. Az Alapítók lassan a hátsó felüket sem tudták kitörölni anélkül, hogy Brian arról tudomást ne szerzett volna. Ez elégedettséggel töltötte el a fiatal Kiválasztottat.

Gilead újabb szállítmányokat indított útnak szerte a Birodalomban, és rebesgették, hogy nemsokára egy Alapító is a tiszteletét teszi a szektorban, habár az informátor még nem tudta megmondani melyik városban.

Meredy már mélyen aludt az ágyban mikor befejezte az utolsó jelentések átolvasását is. Ripették épp az egyik közeli szektorban voltak felderítő körúton, az ő beszámolójukra nagyon kíváncsi volt. Godfrey viszont már több hete nem jelentkezett, ami igencsak nyugtalanította. A beteges arisztokrata bármikor megtámadhatta őket a régi bázisukon, onnan pedig már csak egy lépés volt, hogy megtalálja az újat.

- Ne aggódj, minden rendben lesz! - szólalt meg Parsons, mire Brian megrázkódott félelmében. Idegesen hátranézett az öregre.

- Örülnék, ha nem a hátam mögött jelennél meg!

Parsons széles mosolyra húzta a száját majd megkerülte az asztalt, aminél Brian dolgozott. Meredyre nézett miközben a lány békésen szuszogott.

- Szép álmai vannak.

- Látod az álmait? - húzta fel a szemöldökét Brian.

- Sok dolgot látok Brian. Tudom, hogy mostanában nagyon boldog, aminek te vagy az oka. Látom az emlékeit a régi életéről, megfigyeltem, ahogy a barátjának az arca lassan kikopott az emlékezetéből.

- Kikopott?

- Még nem teljesen. Néha emészti magát miatta, úgy érzi, hogy elárulta őt - Parsons kíváncsian fürkészte tovább a lányt.

- Annak is örülnék, ha nem kutakodnál mások emlékeiben és álmaiban - szögezte le komoly hangon a Kiválasztott. Parsons sóhajtott, majd elvonta a tekintetét a nőről és Brian szemébe nézett.

- Azt is tudom, hogy te már régóta nem alszol nyugodtan. Segíthetek elnyomni azokat az álmokat, Brian.

Brian tudta mire gondol a valaha volt professzor. A láthatatlan veszedelemről, ami szinte minden álmában vele volt. Az áttetsző lila csápok, a két ismeretlen, és mégis ismerős férfi sziluettje. Grimoire halála előtt kezdődtek ezek az álmok, még akkor, amikor egyetemre járt, a régi életében. Azóta gyakoribbakká váltak, mostanra már nem volt olyan éjszakája mikor remegve fel ne ébredt volna.

- Mik azok?

- A jövő, a jelen. Fontosak - magyarázta Parsons - De tudom mennyire gyötörnek, így eltűntethetem őket, ha gondolod. Nem mintha tanultál volna belőlük.

- Tanultam volna? - emelte fel a hangját Brian, azonban egyből Meredyre sandított. Szerencséjére a nő még mindig nem ébredt fel - Mit kellett volna tanulnom belőle? Egy lila polipból meg két ismeretlen alakból?

Parsons zsebre tette a kezét és a plafont bámulta. Sóhajtott.

- A két férfi ti vagytok, Kratannal. Azt mutatja, amivé váltok, amikké válhattok.

- Ez nem segít sokat! - vágott vissza cinikusan - Na és a csápok?

- Mond csak, félsz tőlük? - kérdezett vissza a professzor. Brian maga elé bámult.

- Eleinte igen. De rájöttem, hogy nem bánthat. Álmokat mutat meg. Szörnyűeket - Parsons bólintott.

- Igen. Az Alapítók világát. Magam is szörnyűnek gondolom azokat a képeket. Szerencsére meg lehet akadályozni, hogy valóra váljanak.

- Nem a csápoktól és nem is a képektől félek - vallotta be Brian - Hanem a férfitól, aki rám hasonlít.

- Miért?

Brian nem szólalt meg azonnal. Újra Meredyre nézett. A nő elmosolyodott álmában, majd picit megrázkódott.

- Mert érzéketlen. Olyan, mint az Alapítók.

Parsons közelebb lépett hozzá és mélyen a szemébe nézett.

- A sorsodat te alakítod, fiam. Az csak egy a lehetséges jövők közül.

- Túlságosan valóságosnak tűnik - morogta a férfi - Mert kezdem érezni magamon is a változást. Ami Juneflowerben történt…

- Nem tudjuk, hogy kinek a hibája volt - fejezte be a professzor - Miért félsz attól a jövőtől?

- Mert embertelen, hideg és kegyetlen - suttogta.

- Talán. De tudod jól, hogy próbállak rávezetni arra, hogy mindennek több oldala van, fiam - tette a férfi vállára a kezét - Lehetséges, hogy ez a legjobb, amit tehetsz. Az érzelmek sokszor megtévesztőek tudnak lenni. Fájdalmasak. Lehet, hogy választani kényszerülsz majd aközött, hogy végrehajtod a feladatod, vagy összeroskadsz annak a súlya alatt.

- Nem fogom azt választani, hogy lemondok az éréseimről - vágott vissza már-már dühösen Brian - Nem leszek olyan mint ők.

- Úgy gondolod, hogy ez különböztet meg titeket? - kérdezte Parsons atyaian mosolyogva - Ugyan fiam, ennél sokkal több. Nem az érzéseid, hanem a célod tesz téged jobbá náluk.

- Az érzések tesznek emberré!

Parsons bólintott.

- De te nem vagy ember, Brian. Te vagy a Kiválasztott. Neked felül kell emelkedned az emberi mivoltodon. Neked feladatod van.

Brian lesütötte a szemét. „Nem, ez nem jó” - gondolta, azonban tudta, hogy öreg barátjának igaza lehet.

- Én itt vagyok neked, fiam. Mindig itt leszek - folytatta tovább az öreg - Segíteni fogok neked dönteni, túllendülni az akadályokon. Bízol bennem?

Brian hosszasan nézte a Parsons mögötti sötétséget, majd felnézett a valaha volt professzor, John Parsons szemébe és bólintott.