Deus ex machina 4

A vihar kissé alábbhagyott, az eső szinte már csak csöpörgött mikor Brianék kiléptek a villából. Az Átokhozó újra az arcába húzta a csuklyáját majd intett a többieknek, hogy kövessék. Lassan és szótlanul ballagtak végig a gazdag negyeden, hogy aztán újra a város szívébe találják magukat. Az utcákon most már több ember járt, néhányan az esernyőjüktől is megszabadultak, fedetlen fővel sétáltak. A homok koszos és nedves sárrétegként rakódott az útra, amit most a tisztítócsoport próbált begyűjteni. A masszív földközeli járgány lassan csusszant végig az úton, miközben a sörtéi mozgásának eredményeképp tisztává varázsolta azokat a részeket, amelyeknél elhaladt.

- A városszéli kutatóközpont a térkép szerint keleti irányba van - szólalt meg Harry, majd eltette a tabletét. Brian bólintott. Godfrey terve zseniálisnak tűnt, habár még mindig nem bízott az arisztokratában. Nem csak az árulás tudata nyugtalanította, hanem sokkal inkább azok a pletykák, amelyek a Godfreyeket övezték. Ezek szerint, mikor a Horus tartomány urai lettek párszáz évvel ezelőtt az akkoriban tomboló homokvihar elvágta őket az Imperium többi részétől. A vihar hónapokig tartott, és mire véget ért Horus felismerhetetlen lett. A valaha gyönyörű kereskedővárosai elnéptelenedtek, a megmaradt emberek megőrültek. Baltimore Godfreyről pedig olyan szóbeszéd járta, hogy a vihar ellen különböző évezredek óta letűnt isteneket kezdett imádni, amelyek megkövetelték az emberáldozatokat, illetve, hogy a főúr a szolgái testéből egyen. A pletykák szerint ezt a rítusukat a Godfreyek a mai napig megőrizték, habár soha nem került bizonyításra. Vincent Godfrey pedig nem győzte meg Briant az ellenkezőjéről. Az biztos, hogy volt valami megmagyarázhatatlan őrület az ifjúban, és az Átokhozó csak remélni tudta, hogy ez nem a kannibalizmusra volt visszavezethető.

Ettől eltekintve Vincent terve tényleg briliáns volt. Mint elmondta már érkezésükkor elfogta titokban Ripettéket. Eleinte a terve velük az volt, hogy átadja őket a Birodalomnak busás jutalom fejében, így viszont minden megváltozott. A kérdés csak az volt, hogy hogyan juttatja ki őket feltűnés nélkül a városból úgy, hogy a Védelmi Osztag emberei minden kimenő és érkező forgalmat ellenőriztek. A terv az volt, hogy az Avis Kutatóállomásról egy teherjárgánnyal a Morderew erődhöz viszik őket. Az erődhöz így is sokszor küldtek kutatókat, mivel különleges régészeti emlék volt. Az erődnél aztán kiszállnak és onnan már könnyen eljuthatnak Brianék rejtekhelyéhez.

Godfrey kivételesen előzékeny volt. Nem kívánta megtudni hol van a rejtekhely, egyszerűen egy tabletet adott nekik, amelyen keresztül folyamatosan kapcsolatban maradhatnak. Brian készségesen elfogadta, azonban megjegyezte magában, hogy az első dolga lesz, hogy Marrickal megvizsgáltatja, hátha a Birodalom is hozzáférhet.

Meredy már szólt a többieknek, hogy induljanak el a kutatóállomás felé, így mindannyian együtt mehettek vissza a bázisra.

- Nem bízol Godfreyben nem igaz? - kérdezte aztán a nő miközben az állomás felé tartottak. Brian megrázta a fejét.

- Én sem - tette hozzá Meredy - Kiráz a hideg attól az embertől - eltűnődött - Szerinted Ripették belemennek abba, hogy velünk jöjjenek?

Brian megrántotta a vállát.

- Kénytelenek lesznek - hidegen a nő mélykék szemébe nézett - Ha kell, akkor kényszerítem őket. Innen már nincs visszaút.

Az Avis Kutatóállomás valóban a város legszélén volt, bőven a szegényebb negyed után. Fehér falai szinte világítottak a sötétben, egyszerű tömbként emelkedett ki a többi épület közül. Inkább tűnt egy raktárnak, mint kutatóbázisnak. Lelketlen és komor volt első ránézésre. Előtte több kerekes jármű illetve légbusz is állt. A kutatók fehér ruhában mászkáltak az egyik részlegből a másikba, fel sem tűnt nekik, hogy vendégeik érkeztek.

Az egyik nagyobb jármű mögül egy öltönyös ember lépett előre. Nyakkendőjén a már ismert vörös skorpió ágaskodott. Mögötte Greg és a többiek álltak. Greg vidáman biccentett Meredy felé, amit a nő csak egy erőltetett mosollyal viszonzott. Az öltönyös alak közelebb lépett hozzájuk majd kezet fogott Briannel.

- Örülök, hogy megismerhetem Mr. Bitroy - a nevét halkabban ejtette ki nehogy a közelben munkálkodó kutatók meghallják - Mr. Godfrey engem rendelt ki maguk elé, én leszek úgymond az idegenvezetőjük. A nevem Jared Zoon.

- Az Avisnak nem fog feltűnni, hogy egy járművűk eltűnt? - kérdezte Brian miközben szétnézett a kutatókon. Jared csak mosolygott.

- Mr. Godfrey busás árat fizet nekik, hogy befogják a szájukat. A legtöbb kutatásukat már így is ő finanszírozta.

- Tehát tényleg Mr. Godfrey az ura a városnak - tette hozzá nyugtalanul Harold. Jared bólintott, majd a járműre mutatott.

- Régészként fogunk kijutni a városból. Így a maguk kifejezetten terepre szabott öltözete sem fog feltűnni senkinek. Indulhatunk?

Brian körbenézett.

- Hol vannak Ripették?

- Már a járműveikben. A mágusaik ki lettek ütve, a katonákat pedig lefegyvereztük. A fegyverek pedig a csomagrészben vannak elhelyezve.

- Járművek? - húzta fel a szemöldökét az Átokhozó.

- Ripették több mint hatvanan vannak. Egyetlen szállítóban nem férnek el. Ezzel a hárommal megyünk - mutatott a mögötte parkoló három fekete nagyméretű szállítóra. Mindegyik járgány repülésképes volt, bár rendelkeztek kinyitható kerekekkel is, ha úgy hozta a helyzet azokat is tudták használni.

Meredy közelebb lépett Brianhez és a fülébe súgott.

- Képesek leszünk ennyi embert elszállásolni?

- További részlegek vannak a hegy belsejében. Azokat még nem nyitottam ki és nem is közöltem veletek a létezésüket. Grimoire azokon a helyeken képezte ki a bérgyilkosait - súgta vissza az ifjú mágus.

- Rendben indulhatunk! - szólt Jarednek, majd megindultak a járművek felé. Jared kinyitotta előtte a legelöl álló ajtaját, mire Brian belépett a szállítóba. Az üléseken több fekete zubbonyos alak ült, kezükön bilinccsel. Legelöl Ripett Blackmoore és Ernst Gladstone megviselt arcával találta szembe magát. Gladstone szokásos mosolya sehol sem volt, öregen és megviselten bámult maga elé. Arca fehér borostával volt tele, szeme alatt mély karikák meredtek. Ripett szinte semmit sem változott mióta Brian utoljára látta. Csupán külsőleg lett más, ő is borostás volt, haja pedig csapzott. Ezektől eltekintve a főkapitány ugyanolyan mogorva, már-már gyűlölködő kifejezéssel nézett vissza rá, mint mikor először megpillantotta.

- Nocsak! - morogta - Tehát Mr. Bitroy a mi fogva tartónk. Mennyiért kellünk a Birodalomnak?

Brianék beszálltak majd becsukták maguk mögött az ajtót. Jared a pilótafülkébe ment és beindította a járművet.

- Kapitány urak - biccentett Ripett és Gladstone felé - Nem a Birodalom felé igyekszünk.

Ripett öblös kacagásban tört ki miközben a szállító felemelkedett és elindult a város felé.

- Csak nem? - gúnyos arccal bámult Brianre és a többiekre - Forradalmasdit játszunk?

Gladstone nem szólt semmit csak szomorúan nézett maga elé.

- A bujdokolás közben sok mindenről lemaradtak kapitány - felelte Brian közönyösen. Emlékezett az első találkozásukra a főkapitánnyal. Emlékezett a kisfiús félelemre, ami átjárta valahányszor hozzászólt. Ennek vége volt. Brian az utóbbi évben megedződött, leginkább a rázúduló nehézségek és kötelezettségek hatására. Valamint ereje is megnőtt, így már tudta, hogy Ripett nem okozhat számára nehézséget.

- Én vagyok az Átokhozó! - jelentette ki. Gladstone felkapta a fejét, azonban Ripett arcáról nem tűnt el a gunyoros mosoly.

- Átokhozó? - a többi rendőrre nézett, azok is nevettek - Ennél szarabb nevet keresve se találhattál volna magadnak fiam.

- A nevet nem én választottam. Ahogy a küldetésemet sem - válaszolta közönyösen Brian - Egy jóslat választott ki engem.

- Egy jóslat? - Ripett arcán szélesebb lett a vigyor - Nos ez szép és jó, kiválasztott uraság. De mi közünk ehhez?

- Maguk segíteni fognak a felkelésben. Segíteni fognak abban, hogy megakadályozzam a világvégét és hogy legyőzzem a másik kiválasztottat.

- Másik kiválasztott? - szólt közbe halkan Gladstone. Brian bólintott.

- Kratan. A Birodalmat és az Alapítókat szolgálja.

- Alapítók? - Gladstone szeme egyre tágabbra nyílt, Brian szinte már azt hitte mindjárt kidurrannak. A szállító eközben átsuhant a városon és az ellenőrző pont felé tartott. Több Védelmi Osztagos is felsorakozott előttük, valamint egy Harlem típusú tank is az útjukat állta.

Ripett megrázta a fejét.

- Szarok Kratanra és szarok rád is Bitroy. Az embereimet északra akartam vezetni, hogy ott új életet kezdjünk. Valóban azt hiszed, hogy sikerülhet a gyerekes felkelésed? Még csak katona sem vagy! Mikor utoljára láttalak sírva rohantál mások szoknyája alá!

A jármű hirtelen megállt majd leereszkedett. Jared kinyitotta az ablakot, Brian pedig felemelte a kezét, mire Ripett szája összezárt. Brian alig hallotta elölről, Jared hogyan magyarázza meg az úti céljukat az ellenőrzőknek. De úgy tűnt sikeres volt a vállalkozásuk, mivel a szállító kisvártatva újra felemelkedett és folytatta útját a Morderew erőd felé. Brian elengedte Ripettet, aki most levegő után kapkodott.

- Nem érdekel a véleménye kapitány - szólalt meg hideg eleganciával - Maguk most az én embereim, így azt fogják tenni, amit én mondok. Esélyünk pedig nagyon is van. Én vagyok az Átokhozó.

- Milyen nagyszájú lett a kis vakarcs! - vigyorodott el újra Ripett, azonban beléfagyott a szó. Brian összezárta az ujjait, mire a kapitány felemelkedett az ülésről és az ablaknak csapódott. Az emberei elhűlten nézték a hős kapitányukat, aki vérző fejjel tápászkodott fel a földről. Brian meglepetésére a kapitány nem újabb becsmérlő megjegyzéssel illette, hanem elismerően biccentett.

- Ez már valami! Az embereim és én veled tartunk Átokhozó!

A jármű hirtelen fékezett mire Meredyék előrezuhantak. Brian a pilótafülke felé kapta a fejét ahol Jared kétségbeesetten ugrott fel.

- Mi történt? - kérdezte Brian, azonban szinte azonnal meglátta a félelem okát. A Morderew erőd bejáratánál egy egész osztag Védelmi Osztagos várta őket, legelöl pedig Benjamin Freightliner markáns alakja magasodott eléjük.