Deus ex machina 5

Ben Freightliner hátrasimította őszbe forduló barna haját és megigazította egyszerű, kitüntetések és minták nélküli fehér zubbonyát. Az előtte álló három jármű lassan földet ért és megnyíltak az ajtók. Freightliner türelmesen várakozott, nem kellett kapkodnia. Eddig minden a terv szerint haladt.

Az eső újból kissé felerősödött habár délen már szakadozni kezdett a felhőzet, így valószínűleg ez volt a vihar utolsó próbálkozása. A kövér cseppek nagyokat csattantak az erőd fekete, mohával benőtt kövein. Úgy tűnt az erőd újra eleget tett a funkciójának, évszázadok óta először voltak benne katonák. Még az egyetlen épen maradt toronyból is fegyveresek meredtek a járművekre.

Jared Zoon rémülten Brian felé fordult. Az Átokhozó is kétségbeesett arcot vágott, azonban próbálta megemberelni magát.

- Most mi legyen? - kérdezte elhűlt hangon az öltönyös. Brian a rendőrökre nézett.

- Kimegyek - Harry közbevágott: Ne! Azonban Brian folytatta - Addig vegyétek le róluk a bilincseket és fegyverezzétek fel őket.

Ripett horkantott egyet.

- Túl sokan vannak!

- Jelen esetben nincs más választásunk - fordult felé az Átokhozó - Vegyék úgy, hogy ez az első küldetésük.

Most Meredyék felé fordult és megfogta a vállukat.

- Ti a járműben maradtok. Próbáljatok biztonságba húzódni.

A férfi lerázta magáról a kezét és komolyan Brian szemébe nézett.

- Harcolni fogunk! Innen úgysincs kiút!

Az Átokhozó sóhajtott majd bólintott.

- Vigyázzatok magatokra. Nem vagytok kiképzett harcosok.

- Ahogy te sem! - vágott vissza Meredy majd kibiztosította a fegyverét. Brian elvigyorodott és a leszállásra készült miközben Jared a rendőrökről szedte le a bilincseket. Mielőtt azonban leszállhatott volna az egyik járműből kilépett egy öltönyös alak. Godfrey egyik embere volt, ahogy Jared is. Freightliner felé igyekezett. Jared fogát csikorgatva káromkodott.

- Az a szemét Broon!

George Broon a busás jutalom reményében árulta el őket. Még mielőtt elindultak volna tájékoztatta a helyi Védelmi Osztagos erőket arról, hogy kiket szállítanak és hova viszik őket. Elvigyorodott miközben egyre közelebb ért Freightlinerhez. Magától a Védelmi Osztag kapitányától fogja megkapni a jutalmát. Erről nem is álmodott.

- Itt vannak mind! - kiáltott mosolyogva a marcona kapitány felé majd megállt előtte, mint aki jól végezte a dolgát. Meghajolt és a jussát várta. Az nem is váratott magára sokat. Freightliner szeme lilásan felizzott, mire George Broon gerince kicsavarodott, testrészei groteszk módon elhajlottak, és egy véres pacaként terült el a földön. Ideje sem volt rá, hogy felfogja mi történik, csak a végtelen fájdalmat érezte.

Jared a szájához kapta a kezét, még épp időben sikerült így visszatartotta az öklendezést. Habár Bronn nyilvánvalóan megérdemelte a sorsát, Jared mégis elszörnyedve bámulta a férfi felismerhetetlenné torzult hulláját. Brian megrázta magát majd kilépett az esőbe.

Lassan Freightliner felé indult, végig farkasszemet nézett közben a Védelmi Osztag parancsnokával, a Végrehajtó Bizottság egyik emberével, az Alapítóval.  A parancsnok nem mozdult, hátratett kezekkel várta mire készült Brian. Az osztagosok felemelték a fegyverüket és rászegezték. Brian lehúzta fejéről a csuklyát majd megállt. Fekete, kissé szakadt köpenyét a szél erősen tépázta. Haja szinte egyből átázott és most nedvesen, csapzottan lengedezett a szélben. Freightliner arcáról semmit nem lehetett leolvasni, azonban úgy tűnt a Védelmi Osztagosok félnek tőle. Brian magára erőltetett egy magabiztos mosolyt.

- Mi járatban Freightliner? - kérdezte gúnyosan az előtte álló parancsnokot. Az unottan nézett vissza rá, már-már emberszámba sem vette.

- Átokhozó - felemelte a kezét, mire Brian összegörnyedt a fájdalomtól. Minden ízülete és izma fájt, mintha ki akarnák tépni őket a testéből. Azonban nem ordított. Nem szabadott elvesztenie a józan eszét, összpontosítania kellett. Belenyúlt a körülötte keringő mágikus erőbe, majd egy gondolattal megszakította Freightliner mágiáját. A fájdalom hirtelen megszűnt, majd a parancsnok meglepődését kihasználva Brian ellentámadásba lendült. Aranyszínű csóva hagyta el a tenyerét, mire a legtöbb osztagos égve, sikoltozva terült el a földön. A parancsnok azonban könnyedén visszaverte a támadást.

- Tűz! - ordította. Az erődből ezernyi lövedék süvített az Átokhozó felé, aki azonban egy aranyszínű védőburkot húzott maga köré. az acélgolyók olvadtan estek le a földre. A járműből hirtelen ordítás hallatszott mire Ripették törtek elő és tűz alá vették az osztagosokat. Freightliner újra előreszegezte a kezét, Brian alatt pedig megmozdult a föld és a levegő kiszökött körülötte. Az Átokhozó fulladozva térdelt le, miközben a föld kinyúlt körülötte és egy burokba próbált zárni. A parancsnok lila szeme megvillant, mire a föld acéllá változott.

Az acélburok lassan körülzárta az Átokhozót, aki levegőért kapkodva kaparászta a hideg fémet. A golyó teljesen bezáródott, majd Freightliner intett egy újabbat, ami következtében a burok a föld alá süllyedt.

- Nee! - ordította Meredy majd előreszegezte a pisztolyát és az egész tárát Freightlinerre ürítette. A parancsnokot azonban nem érték el a lövedékek, még előtte vízcseppekké változtak és az esővel együtt a talajra pottyantak. A parancsnok apró mozdulatot tett, a jármű pedig felemelkedett kissé és iszonyú sebességgel megpördült. Meredynek és Harrynek alig volt ideje lehajolni előle, a legtöbb rendőrnek nem is sikerült. A pörgő szállító telibe találta őket. Törött bordákkal, illetve betört koponyákkal terültek el a sáros földön.

A föld hirtelen megremegett és irtózatos robajjal megemelkedett. Az erőd ősi kövei elcsúsztak egymáson és a torony, mely több száz éve állt háborítatlanul most összedőlt és a masszív kövek összenyomták a benne lévő osztagosokat. Aranyszínű fény tört elő a földből, az acélgömb darabjai süvítve repültek ki a repedésből, Brian pedig lassan kiemelkedett. Freightliner meglepődve nézte az aranyszínben pompázó Átokhozót. Az osztagosai egyre beljebb húzódtak az erőd falai közé miközben a rendőrök megpróbálták bekeríteni őket. Ben Freightliner arcra megrándult és furcsa gondolat kerítette hatalmába. Lehetséges lenne, hogy ez a taknyos kölyök legyőzi őt? Őt, aki részt vett ennek a koszos világnak a megalkotásában? Tudta, hogy a szabályok tiltják, hogy a teremtő erejét, a mindent elsöprő mágiáját használja a Kiválasztott ellen, de azt hitte az egyszerű mágikus ereje elég lesz arra, hogy legyőzze. Nem. Nem győzheti le. Ő a Tizenkét Alapító egyike.

Elméjével a közeli hegyek felé nyúlt, mire földrengés rázta meg az egész környéket. Az egyik havas hegycsúcs megemelkedett és lassan az erőd felé repült. A rendőrök és az osztagosok is ámulva nézték, ahogy a csúcs szép lassan eltakarja a viharos eget. A legtöbb osztagos eldobta a fegyverét és menekülni kezdett. Gyávák, gondolta Freightliner. A hegycsúcs süvítve indult meg lefelé.

Meredy megsemmisülten térdelt le a sárba, látta, ahogy körülötte a rendőrök fejvesztve, sírva rohantak, esélytelenül. Érezte, ahogy Harry megragadja és megpróbálja kivinni a hegy alól. Újabb alakok jelennek meg, Greg is odasiet és ő is megpróbálja húzni, de már késő.

A hegycsúcs dübörgő robaja betöltötte az egész teret. Sűrű por töltötte be a környéket, a föld felszakadozott. Az erőd teljesen megsemmisült.

Meredy lassan kinyitott a szemét. Fényesség töltötte be a látóterét. Ez már a túlvilág? A fény azonban lassan alábbhagyott és észrevette, hogy körülötte mindenfele hatalmas sziklák hevernek. Felettük az égen villám cikázott végig. Elől Brian állt az ég felé kinyújtott karokkal. Meredy és a többiek szeme kikerekedett. Ripett hátán hideg verejték futott végig, álla leesett. Az Átokhozó arany szemei most Freightliner meglepődött arcát fürkészték. Villámsebességgel előrenyúlt, mire mágikus csóvák sokasága indult meg az Alapító felé.

Benjamin Freightliner arca kisfiús meglepettséget mutatott. Érdeklődve figyelte a felé tartó csóvákat, teste nem mozdult, ideje sem volt rá. Legyőzték? Úgy tűnik. Furcsa, soha nem tapasztalt érzés volt ez. A fényes pengék átszakították fehér zubbonyát és tőből lemetszették a jobb karját. Torzóját egy következő csóva választotta el a lábaitól és a gravitáció következtében eldőlt, bele a sárba. Gyönyörű hófehér zubbonya most sárosan és vértől mocskosan lengedezett a szélben. Kis idő elteltével az Átokhozó és a barátai jelentek meg felette. Freightliner érdeklődve figyelte őket, a meglepődött arcuk szinte már komikus volt. A Védelmi Osztag parancsnoka nem ordított, arcán nem tükröződött a fájdalom. Lassan végignézett a megmaradt testén majd az Átokhozóra függesztette a tekintetét.

- Érdekes - mondta tökéletesen tiszta hangon, mintha csak egy kávézóban beszélgettek volna - Mi a baj? - kérdezte mikor meglátta a többiek rémülettől eltorzult arcát - Ja tudom. Most sikoltoznom és ordítoznom kéne. Valahogy így? - groteszk üvöltést hallatott - Ha jól emlékszem ilyen hangot adtok ki.

- Te rohadék! - kiáltotta Greg és már belerúgott volna a torzóba, azonban Brian visszafogta.

- Milyen érzés halandónak lenni? - kérdezte gúnyosan az Átokhozó. Freightliner megrántotta a maradék vállát.

- Furcsa. Cseppet sem megszokott.

- Brian öld meg! - morogta Meredy miközben undorodva nézett le a parancsnok maradványaira - Egyel kevesebb rohadék!

Freightliner elmosolyodott. Úgy tűnt mulattatta a helyzet.

- Rohadék? Ugyan kérlek. Mi segíteni jöttünk. Évezredek óta hozzánk imádkoztatok és mikor eljövünk, akkor meg már nem tetszik? - amolyan Freightlineresen újra hátrasimította sáros és véres haját - Mr. Bitroy, maga igazán megérthetné, amit teszünk. Egy tökéletes világot alkotunk.

- Úgy, hogy milliókat taszítanak szolgasorba? - kiáltotta Harry. Freightliner őszintén bólintott.

- Igen.

- Na és az ezernyi áldozatok? Mindazok, akiket megöltek? - kérdezte Brian szinte már nyugodtan.

- Áldozatok mindig vannak. De ne próbáljátok meg mindegyiket a mi nyakunkba varrni. Az ő életüket ti változtattátok halállá. A ti felkelésetek okozza őket.

- Csak nem megesett a szíved rajtunk? - kérdezte gúnyosan Meredy. Az Alapító egyre inkább dühítette. Freightliner megrázta a fejét.

- Szolganépek vagytok. A mi céljaink érdekében lettetek teremtve. Azért lettetek, hogy végül valamelyiktökből megszülethessen a két Kiválasztott. Ha ez megvan, a többi fajtársatok nem számít. Ha akarnánk, akkor lemészárolhatnánk minden egyes embert. De nem tesszük, mert tökéletes kísérleti alanyok lesztek, amikor Ő visszatér a világokba.

Újabb villám villant fel az égen, de az eső már elállt. A felhők elkezdtek felszakadozni.

- Brian mennünk kell. Öld meg! - mondta Greg - Ha tovább várunk újabb osztagokat küldenek ki.

Az Átokhozó bólintott.

- Még egy kérdés. Ha valóban ti vagytok az Alapítók, és ti teremtettétek ezt a világot. Akkor miért nem győztél le egyszerűen. A testemet porrá alakíthattad volna.

- A szabályok köteleznek.

- Szabályok? - kérdezte meglepetten Brian. Freightliner elmosolyodott majd az ujját a szájához emelte. Szeme lilává változott mire Ripett megmerevedett és a pisztolyt tartó kezét előreemelte. A fegyver elsült, Freightliner pedig füstölgő fejjel dőlt vissza a sárba. Lila fény tört elő a testéből, majd miután betöltötte az egészet, a test és a csonkok eltűntek. Brianék megrökönyödve bámulták a parancsnok hűlt helyét. Vége volt.

Brian lassan levette magáról a megtépázott ruháit. Nem telt sok időbe, míg visszaértek a bázisra. Ripettéket elszállásolta a maradék helyekre.  Örülniük kellett volna, az egyik Alapító halálával közelebb értek a céljukhoz, azonban mindenki komor volt. Freightliner utolsó szavain gondolkoztak. Brian nem értette milyen szabályokról beszélt neki a parancsnok, de egyedül nem is volt esélye rájönni. Ezt csak egy másik Alapítótól tudhatta meg. Lezuhanyozott majd az egyik fiókból elővette a már régóta tartogatott ruhát. Grimoire külön megjelölte ezt a dobozt, kizárólag a Kiválasztottnak tartogatta. Brian eddig mindig valami egyszerű ruhába öltözött, vagy ha felderíteni ment, akkor olyanba, amiben sikeresen el tudta fedni a kilétét. Most azonban ez már nem számított. Kiemelte a fekete gatyát és lassan felhúzta a lábára miközben az asztalon lévő tabletet bámulta. A Godfrey által adott tablet végül biztonságosnak bizonyult, Marrick leellenőrizte. Ettől eltekintve Brian még mindig nem bízott furcsa szövetségesükben. A nadrág után következtek az elegánsan kidolgozott barna csizmák, majd magára öltött egy inget és végül a mélyszürke zubbonyt, ami a jobb oldalán aranygombokkal volt telerakva. A zubbonyhoz tartozó csuklyát most hátravetette, nem volt rá szüksége. Elégedetten nézte meg magát a tükörben. Egy igazi parancsnoknak tűnt ebben a szerelésben, ami nem is állt messze a valóságtól. Most már valóban parancsnokká vált. Ő volt az Átokhozó, ez nem volt többé kétséges.

- Fiam - szólalt meg hirtelen valaki mögötte. Brian megpördült és szembetalálkozott John Parsonsal. Teste önkéntelenül támadó állást vett fel.

- Nem! Te halott vagy! - kiáltotta. Parsons szomorúan elmosolyodott.

- Így van. De most erre nincs időnk drága fiam. Egyszer mindent elmondok majd neked, de most figyelned kell.

Brian nem ellenkezett. Nem is lett volna értelme. Parsons halott volt, mit tudott ellene tenni. Csak abban bízott, hogy nem őrült meg.

- Nem vagy őrült - szólalt meg nyájasan Parsons, mintha csak a gondolataiban olvasott volna - De a magyarázat ráér. Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. Két idegen érkezik hozzátok. A szövetségeseteknek próbálják magukat eladni, de nem szabad hinned nekik. Gonosz, megátalkodott lények, amelyek megpróbálnak majd felhasználni titeket az aljas játékaikra. Nem szabad engednek nekik.

- Kik?

- Megtudod - intette csendre Parsons - A lényeg, hogyha jól játszod ki a lapjaidat, akkor fel tudod őket használni a céljaidra mielőtt ők használnak fel téged.

Hirtelen kitárult az ajtó és Moore hadnagy jelent meg benne. Arcára a rémület kifejezése ült.

- Brian! Két idegen jelent meg a semmiből a déli szárnyban! Nem tudom kik ezek, de a semmiből… érted a semmiből tűntek elő!

Brian Parsonsra nézett, akit úgy tűnt Moore nem láthatott. John Parsons elszántan bólintott, mire Brian Moore felé fordult.

- Megyek!

Végigvágtattak a folyosókon, amin többen rémülten menekültek a szobájuk felé. Brianék nem törődtek velük, a nappali felé igyekeztek. A szobában a kanapé körül több fegyveres is felsorakozott és a kanapén ülő két idegenre szegezték a fegyverüket. Moore megtorpant a küszöbön, azonban Brian közelebb lépett a két nem várt vendéghez. Az egyik teljesen feketében volt, elegáns öltönyét simítgatta jobb kezével miközben a balban egy sétapálcát tartott, melynek végén egy ezüstöt halálfej volt. A másik elnyűtt barna köpenyt és csuklyát viselt, ami alá Brian alig látott be. Érkezésére mindketten felemelték a fejüket és ránéztek. Az öltönyös elvigyorodott.

- Üdv Átokhozó. Szólhatsz az embereidnek, hogy tegyék le a fegyvert, ugyanis nem vagyunk ellenségek. Sőt! Segíteni jöttünk!

- Kik… kik vagytok? - nyögte ki végül Brian, azonban nem intett az őröknek, így azok még mindig a vendégekre szegezték a fegyverüket.

- A Végtelen Úr küldött minket, hogy segítsünk a forradalmatokban - mondta még mindig vigyorogva az öltönyös - Az én nevem Halál, míg a társam a Háború. Az Apokalipszis lovasai vagyunk.