Az ember a színfalak mögött

Ötödik fejezet

                Az ember a színfalak mögött

Zöld villámok csaptak az admirális irányába, ám az egy könnyed kézmozdulattal hárította Grimoire támadását. Az öreg mágus azonban tovább támadt. Különféle színű mágikus csóvák lövelltek Banks felé, de egyik sem volt képes kárt tenni benne. Úgy tűnt a védekezés szinte semmiféle erőfeszítésbe sem került az admirális számára. Légies mozdulatokkal legyezett a kezével, arcán kimért mosoly ült. Egy idő után aztán végül megelégelte Grimoire próbálkozásait.

- Elég! - dörrent Banks hangja, melyet a terem ódon falai csak még jobban felerősítettek. Grimoire megdermedt, a csapat tagjainak végre nem kellett eltakarniuk a szemüket a villózó fények miatt.

- Köszönöm - mosolygott Banks. Végignézett a termen, a középen álló imafülkéken és a csapaton is - Egész népes társaságot gyűjtöttél magad köré, barátom.

- Nem vagyunk barátok - Grimoire szinte köpte a szavakat. Banks mosolya szélesebb lett. Bólintott.

- Igaz. Te már nem tekintesz rám úgy, mint egy barátra - a többiek felé fordult - Elnézést még be sem mutatkoztam. Mærlynn Ambrosius vagyok, bár ez idáig valószínűleg Ian Banksként ismertek Önök - volt valami fura ősi akcentus a hangjában, mikor kimondta a nevét.

Brian végigmérte Merlint. Egyáltalán nem tűnt öregnek. Sportos alkata és fiatalos arca miatt legfeljebb harmincöt, negyven évet adott volna neki. Gyönyörű ében színű, hyperionról származó selyemmel szőtt öltönyben volt, mely teljes eleganciát biztosított számára. Volt valami félelmetes benne, bár Brian nem tudta volna megmondani micsoda. Talán a szemei, vagy a mosolya, mely már szinte kivillantotta hófehér fogait.

- Kifejezetten rosszul nézel ki, barátom - vetette oda Grimoirenak. A gépi hang horkantott.

- Gondolom követted őket - mutatott a csapatra. Banks megrázta a fejét.

- Nem. Kratan mondta el, hogy mit tudtak meg a Typhonról - Brian szeme elkerekedett.

- Kratan? Mit csinált vele? - kiáltotta. Merlin széttárta a karjait.

- Mit csináltam volna vele?  - Grimoirera nézett - Talán valamiféle gyilkosnak hisztek? Kratan a keresztfiam - szünetet tartott - Ő is eljött velem.

Kettőt tapsolt, mire lépések zaja hallatszott, egyre közelebbről, míg végül egy barna és szürke rongyokba csavart csuklyás alak lépett ki az oszlopok közül Merlin mellé. A szakadt rongyokon néhol felfénylett pár aranyszínű, vagy épp ezüstszínű rúna. Hirtelen lehűlt a levegő körülöttük, ahogy a csuklyás alak a kör alakú terembe lépett. Lassan felemelte a két kezét és lehúzta fejéről a csuklyát. Kratan Ky’retky kissé már borostás, marcona arca nézett szembe velük.

- Kratan - suttogta Susannah. Örült, hogy láthatta a férfit, jobb vezetőnek tartotta, mint Briant vagy Moore-t.

- Jól vagy? - kérdezte Brian a barátjától fennhangon. Kratan bólintott.

- A Birodalom nevében sajnos vissza kell szereznem az imafülkéket - kezdett bele Merlin - És téged is törvény elé kell állítanom, öreg barátom.

Grimoire felkacagott.

- Törvény? Miféle törvény? Én sokkal magasabb hatalmaknak felelek, mint a Birodalom.

Merlin sóhajtott és hosszasan megrázta a fejét.

- Értem - hosszas szünetet tartott, mélyen Grimoire szemébe nézett - Viszont a többieket engedd el. Nem rájuk tartozik ez az egész.

- Ez mindenkire tartozik - vágott vissza Grimoire és támadó pozíciót vett fel. Merlin felhúzta a szemöldökét.

- Képes lennél megölni őket? Ártatlanokat?

A vén mágus felkacagott.

- Úgy mondod ezt, mintha tőled távol állna!

Jeges űr terült el a termen. Mindkét fél hosszasan méregette a másikat. A csapat próbált távolabb húzódni tőlük, miközben azért az eseményeket is figyelemmel akarták kísérni.

- Gyertek! - nyújtotta ki Merlin a karját feléjük - Ideje, hogy befejeződjön számotokra ez a rémálom. Menjetek haza. A Birodalom kárpótolni fog titeket - Malcolm horkantására hozzátetette - bár tudom, hogy ezek után semmi nem tud kárpótolni titeket.

Malcolm megszorította Susannah kezét és ketten elindultak az admirális irányába. Enrique egy kis tétovázást követően sietve követte őket. Immár csak Brian, Moore és Marrick álltak Grimoire oldalán a körnek.

- Mire vártok? - kérdezte Susannah - Megpróbált megölni minket! Parsonst meg is ölte!

Brian előtt átsuhantak az előző órák, napok eseményei. Szeme előtt látta újra Parsons élettelen arcát, a rendőrök kiáltásait, halálhörgéseit az albérletében. Maga előtt látta az általa megölt bérgyilkos utolsó pislantásait. Lába megmozdult, aztán végül mégis visszakozott elindulni. Bár őrültségnek hangzott, de hitt Grimoirenak. Elhitte neki, hogy Merlin és a fülkék veszélyt jelentenek. A kép csak így állt össze. Mégis miért próbálta volna meg ilyen kényszeredetten megvédeni őket Merlintől?

- Kratan… - szólította meg barátját végül - Te nem érzed, hogy valami sántít?

Az ifjú arisztokrata megrázta a fejét.

- Az imafülkék segíthetnek elhozni a tökéletes világot, Brian. Az emberiség már évezredek óta erről álmodozik, és most lehetőségünk van létrehozni!

- Fiú, semmit nem tudsz te Merlin valódi terveiről - nevetett keserédesen Grimoire. Kratan megrázta a fejét.

- Mindent tudok. A legpontosabb részletekig. Az én küldetésem, hogy bevégezzem az ő tervét.

Grimoire szemei összeszűkültek, ujjai ökölbe szorultak.

- Küldetésed? - sziszegte és a legrosszabbról tartott. Merlin elmosolyodott.

- Az a lénye értelme, hogy elhozza a tökéletes világot. Ő az Aranygyermek!

Grimoire hátrálni kezdett, mire Kratan szemei ezüstösen felfénylettek, a ruháján található rúnákkal egyetemben.

- Csatlakozzatok a célunkhoz! - mondta Brianéknek furcsa, földöntúli hangján - Hozzuk el együtt a Tökéletességet… vagy pusztuljatok együtt a sötétséggel!

A terem vibrálni kezdett, a padló megrepedezett, miközben Kratan felemelkedett a levegőbe. Grimoire varázslatokba kezdett, míg Susannahék rémülten futottak be az oszlopok takarásába. Brian hinni sem akart a fülének. Kratan, akit eddig a barátjának hitt, egyszerűen elpusztítja őket, ha Grimoireral tartanak. Jeges rémület lett úrrá rajta, bár ezúttal nem azért, mert félt az esetleges haláltól, hanem azért, mert félt attól, ami Kratanból lett. Az Aranygyermek kegyelmet nem ismerve magasodott feléjük, miközben Ian Banks admirális, Mærlynn Ambrosius szája kegyetlen mosolyra húzódott.