Késő este járt az idő mikor az Uralkodói Palota újból megnyitotta kapuit. Emberek ezrei sereglettek a térre, hogy első kézből tudják meg a fejleményeket. Néhányan még mindig nem akarták elhinni, hogy mi történt. Sokan rebesgették azt a pletykát, miszerint a Rendőrség épületét is megtámadták, azonban a támadók kilétéről nem voltak hiteles információik. Egyesek szerint az Uralkodóhoz hű rendőrök követték el a rendbontást, mások terrorakcióra tippeltek. Az Uralkodói Palotában most sötétség uralkodott, így még fenyegetőbben tornyosult Merlinnaes városa fölé. A kapu előtt felépítették az elnöki pódiumot, amelyet főként Moriarty és frakciójának színpadából készítettek.
Mindenhol a Védelmi Osztag katonái álltak teljes harci díszben. A pódium előtt különböző politikusok és gárdisták térdeltek megbilincselve. Ők voltak az új rendszer ellenségei. A tömeg egy része gyűlölködve dobálta őket kövekkel és mindennel, amit csak találtak. A katonák nem próbálták leállítani őket. Miért is akarták volna? Ez volt a terv. Az árulóknak kikiáltott személyek összefogták az emberek tömegeit.
Hirtelen kinyílt a kapu, majd több személy alakja bontakozott ki a félelmetes sötétségből. Aarton Wozief vezette őket, aki most dísztelen fehér zubbonyban volt. Mellette követte Ben Freightliner a Védelmi Osztag parancsnoka, majd Sean Rutherford az előző rendszer főtitkára. Aztán a kevésbé fontos politikusok, mint például a fővárosi ügyekért felelős Jonathan Aaronson, vagy a külső szektorok elnöke Samuel Loveman. Mindannyian elfoglalták a pozíciójukat a színpadon. Tizenketten voltak összesen.
Wozief szétnézett a megjelent embertömegen, majd az árulókra vetette a tekintetét. Néhányat személyesen is ismert, néhány a frakciótársa volt. Csupán páran voltak azok, akik valójában a Palota előtt, vagy a palotában voltak, mikor a puccs megtörtént. Néhányukat az ágyukból hurcolták ide, miközben nem is sejtették, hogy mit követtek el. Nem számított. Az embereknek olyanok kellenek, akiket utálni lehet, így Woziefék találtak is ilyeneket. Taposni való arcnak mindig lennie kellett.
Az emberek kényelmetlenül fészkelődtek, nem tudták eldönteni, hogy éljenezniük kellene-e. Woziefék egy olyan dinasztiát döntöttek meg az este, melyet nehéz volt egyszerűen elfelejteni.
- Kedves barátaim! – kezdett bele nyájas, udvarias hangon Wozief – Birodalmunk elképesztő válságon ment keresztül az utóbbi két napban! Olyan válság volt ez, amit nem ért egyszer sem kétezer éves fennállása alatt – hatásszünetet tartott – És mi túléltük ezt a válságot! Új nap virrad rá Szeretett Birodalmunkra!
A nép egy pillanatra elcsöndesült. Még mindig nem tudták eldönteni, hogy ami történik, az jó-e vagy rossz.
- Ne ringassuk magunkat abba a tudatba, hogy ez a hatalomváltás nem érett meg, vagy hogy spontán történt, barátaim. Ahogy most átkutattuk a Palotát több dokumentum arra engedett minket következtetni, hogy az Uralkodó már régóta tervezte a zsarnokság kiépülését. De nézzetek magatokba, barátaim. Ti tudtátok ezt! Éreztétek, hogy valami baj van ezzel a rendszerrel!
A tömeg egyöntetűen bólintott. Valóban érezték, hogy baj van a Birodalommal. Wozief emberei hónapok óta ezt sulykolták beléjük. Többen bekiabálták, hogy „Éljen Wozief”. A volt Főtanácsos megbabonázta őket, szinte vibrált a levegő.
- Azonban nem sikerült az Uralkodó terve. A nép gyermekei felálltak és végre kijelentették: Nem kérnek a zsarnokságból! Szemtanúja voltam John Moriarty félelmetesen bátor mártírságának, ott álltam mikor végül az Uralkodó gyáván öngyilkosságot követett el. Láttam a szemében, hogy tudta… hogy tudta, hogy vesztett! Miféle ember képes a saját népébe lövetni? Megmondom én! Olyan, aki még a felelősséget sem merte vállalni a tetteiért! Olyan, aki nem mert a nép bíróság elé állni!
- Így van! – ordították többen. A tömeg egyre agresszívabbá vált, így egyre több kő is repült a felvonultatott árulók felé.
- Az egység ereje győzedelmeskedett a sötétség erőivel szemben! Azonban ahogy szétnéztem a Birodalomban, sajnos arra kellett rájönnöm, hogy szeretett hazánk belülről rohad el. Szinte sírtam mikor megláttam a feljegyzett dokumentumokat, melyek korrupcióról és hatalmaskodásokról szóltak. Azonban megerősítettem a lelkem, barátaim, és úgy döntöttem végzek ezzel.
A hátsó sorokban szinte már nem is lehetett hallani Wozief szavait, az emberek magukból kikelve, örömkönnyekkel a szemük alatt ordították a nevét. Wozief felemelte a hangját, mely ezúttal villámként dörgött.
- Ezennel új alapokra helyezem az Imperiumot! Rendkívüli állapotot rendelek el, és szent célommá tűzöm ki, hogy megtisztítsam a Birodalmat a szennytől és a mocsoktól!
- Éljen Wozief! Éljen Wozief! Éljen Wozief! – éljenzett a tömeg.
- Barátaim, a győzelem nem csak az én érdemem! Ezért is döntöttünk úgy, hogy hatalmunkat megosztjuk. A Birodalom ügyeit immár kizárólagosan egyetlen, több tagú hatalom fogja intézni, mely megakadályozza a korrupció újbóli elburjánzását.
- Kijelentem, hogy ezentúl a Végrehajtó Bizottság gyakorolja a hatalmat az egész Birodalmon belül!
- Éljen a Végrehajtó Bizottság! Éljen a Végrehajtó Bizottság! Éljen a Végrehajtó Bizottság! – skandálták.
- Ezennel beköszönt a Béke, Biztonság, Egyenlőség és a Szeretet Birodalma!
A tömeg tapsban és éljenzésben tört ki. Wozief mosolygott. Immár foglalkozhattak fontosabb dolgokkal. Az ostoba csőcselék meg higgye azt, hogy a Birodalom fontos. Bizonyos szempontból az is volt. Meg kellett teremteniük az egyenlőség világát, az Érkezéséig. Aztán végre minden tökéletes lesz. Minden. Nem csak ez az apró Univerzum. Kezdetnek azonban mindenképp sikernek könyvelhették el a mai napot.
Wozief azon vette észre magát, hogy érzelgőssé vált. Nem is csoda, régóta készültek erre, habár csak az utóbbi esztendőkben foglalhatták el a szerepüket. Wozief először undorítónak és megalázónak tartotta, hogy belepréselték lényét egy ilyen alsóbbrendűbb faj testébe, azonban gyorsan megértette, hogy a Mester döntése szükségszerű volt. Sőt, egyre inkább kezdte megszokni Wozief öregedő, de elegáns személyét.
A tömeg tovább hullámzott, a Birodalom egész területén ingyen szolgálták fel az alkoholokat, a különböző szórakozóhelyekre is ingyenes volt a belépés. A Birodalom népe felhőtlenül ünnepelt, és nem is sejtették mi történt valójában. Beköszöntött a Sötétség Korszaka.
A kedves előző kommentedben azt irtad, hogy nem lövöd le poént. Na de ezek az egyértelmű utalások, hogy földön kivüliekre vagy valami más hasonló eredetű lényekre. Az érkezéséig? Már-már majdnem olyan érzés fogot el mintha a világok háborúját olvasnám, ha jól tudom ez a címe egy filmnek amiben megjelenek a Tripodok(három lábu), amik hatalmas gyilkoló gépek. Azok is csak úgy érkeztek, mert az emberi, alsóbb rendű fajt el akarták pusztitani, csak éppen nem sikerült nekik. A fenébe már, hogy ennyire el van húzva, ideg őrlő, hogy akkor ők most mik is?
VálaszTörlésDe tudom, hogy direkt. ááá