Brian segített Kratannak felrajzolni a rúnákat a tanácsterem asztalára. Gladstone és Ripett kapitányok érdeklődve figyelték a két fiatalt. Kissé még szkeptikusak voltak a teóriájukat illetően. Vysan valóban egy zseni volt, de ő sem gondolhatott mindenre. Azonban más ötletük nem akadt, így arra a döntésre jutottak, hogy megéri megpróbálni a dolgot.
- Honnan ismeri ezt a varázslatot? – kérdezte Ripett nyersen. Kratan fel sem nézett a rajzolásból, úgy válaszolt.
- A szüleim halála után, Banks admirális a Védelmi Osztaghoz küldött kiképzésre a tanulmányaim mellett – felnevetett – Soha nem értettem az indokait, de így utólag már nem bánom.
- Talán katonát akart faragni belőled – mondta Brian mosolyogva. Az ő oldala már kész volt. Kratan az utolsó apró simításokat végezte el.
- Lehet, mondjuk mindig mondtam neki, hogy nem akarom a katonai pályát – megvonta a vállát – Igazából nem is erősködött soha – végignézte a kör alakú rajzot – Kész!
Gladstone felhúzta a szemöldökét.
- És most?
Kratan összenézett Briannel.
- Tudod a szöveged? – Brian bólintott. A rajz készítése közben Kratan elmagyarázta neki, hogy milyen igéket kell mondania.
Az ifjú arisztokrata sóhajtott, majd elkezdték. A rúnák hirtelen gyorsasággal felizzottak, a körben felírt jelek forogni kezdtek, egyre gyorsabban. A kör közepén kékes színű füst kezdett gomolyogni, míg lassacskán kivehető formák jelentek meg benne. Először egy magas hegy, majd a kopár pusztaság, amely elterült előtte és végül pedig a hegybe vájt építmény. Kívülről nem látszott óriásinak, csupán néhány oszlop tartotta a háromszög alakú timpanont, amely őrizte a bejáratot.
- Ez a Typhon! – kiáltotta Brian ezzel megtörve a varázslatot. A kék gomoly eltűnt, a rúnák is elvesztették a fényüket és megálltak az asztalon.
- Hogy mi? – kérdezte Gladstone.
Brian a többiekre nézett. Kratan úgy tűnt ismeri a helyet, viszont Ripett ugyanolyan meglepettnek tűnt, mint kapitánytársa.
- Typhon az egyik leghíresebb templom Olympus tartományban, bár érthető, hogy nem sokan ismerik, mivel szent hely révén el van zárva a turistáktól és a régészektől is. Egyedül a papok tehetik be a lábukat a templomba, azonban már több mint három évszázada nem járt bent ember, mivel úgy hiszik a helyet elátkozták.
- Tehát tökéletes búvóhely egy terroristacsoport számára – morogta Ripett. Brian igenlően bólintott. Ripett Gladstonehoz fordult.
- Küldessen ki egy akciócsoportot a helyszínre. Azt akarom, hogy még ma előttem álljanak a tettesek!
Gladstone szó nélkül hátrafordult és kiment a teremből.
- Önök továbbra is itt maradnak, addig, amíg nem találjuk meg a terroristákat – mondta a maga szoksáso parancsoló hangnemében.
- Rendben – mondta Brian, azonban Kratan megrázta a fejét.
- Hadd menjek az osztaggal! – mohó fény csillant a szemében. Ripett azonban leintette.
- Ön egy civil. Nem fogunk civileket vinni az akció helyszínére! – ezzel le is zárta a vitát és ő is kisietett a teremből ezzel magára hagyva a két fiatalt.
- Miért akarnál te is odamenni? – kérdezte Brian meglepetten. Ismerte Kratan kalandozó természetét, de nem hitte volna, hogy a férfi ilyen könnyen belevetné magát a veszélybe.
- Ha már belekeveredtem, akkor én is ott akarok lenni mikor lezárul – morogta az arisztokrata. Az ajtó kinyílt, és Omar Francz lépett be rajta.
- Kérem, jöjjenek! Visszakísérem Önöket a többiekhez.
Brian elindult a tiszt felé, ám félúton hátranézett. Kratan felszisszent, majd kénytelen kedvetlen csatlakozott hozzájuk.
Omar Francz szótlanul vezette őket a folyosón. Úgy tűnt Kratan még mindig neheztelt azért, hogy nem mehetett az osztaggal, mivel az út során egyszer sem szólalt meg. Briant kicsit feszélyezte a csend, nem volt hozzászokva. Az egyetemen mindig talált magának társakat beszélgetéshez, otthon pedig általában zenét hallgatott, így teljesen távol állt tőle az, hogy nem zúg semmi a fülébe. Na meg, még emésztették az esti emlékek, így jobban szerette volna, ha a beszélgetés eltereli a figyelmét.
Ám mielőtt egy szót is szólhatott volna, az épületet robbanás rázta meg. Brian felkiáltott, mire azt vette észre, hogy a néger tiszt védekezőleg a falhoz nyomja, és előveszi a fegyverét.
- Lehetetlen! – szisszent fel Francz. A szobákból, irodákból rendőrök sokasága tört elő, mind kirántott fegyverrel. A folyosó végén is kinyílt annak a teremnek az ajtaja, ahol a többiek voltak elszállásolva. Malcolm falfehér arca jelent meg a bejáratnál.
- Maradjanak benn! – ordította Francz, mire a férfi vissza is hátrált a biztonságot nyújtó falak közé. Kratan mögött egy kommandós tűnt fel. Kevin Moore hadnagy volt az.
- Moore! Vigye Mr. Bitroyt biztonságos helyre! – vetette oda a néger tiszt. Moore meglepett arcot vágott.
- És Mr. Ky’retkyvel mi legyen?
Francz az arisztokratára nézett.
- Őt magam fogom megvédeni! Menjenek! – azzal Malcolmék felé mutatott. A folyosó közelebbi végénél három, már ismert ruházatú bérgyilkos jelent meg. Nagy tűzerejű géppisztolyokat tartottak a kezükben. Egyetlen sorozatot adtak le, mire a közelben álló rendőrök hörögve dőltek el a földön. Malcolm megragadta Brian vállát és előretaszította, miközben a sebesült kezével néhány golyót eresztett a támadók irányába.
Brian rohant, ahogy tudott. Szeme teljesen megtelt könnyekkel. Nem sírás volt az oka, egyszerűen csak a sokk és a szemébe fújó hideg légkondi. Kratan két gyors mozdulatot tett, mire néhány kisebb tűzgolyó száguldott a támadók irányába. Azok azonban könnyedén kitértek az okos mágia útjából. Francz egy erőteljes mozdulattal belökte a férfit az egyik terembe.
- Ez meg mire volt jó? Tudok harcolni! – kiáltotta az ifjú, azonban a fekete tiszt becsukta maga mögött az ajtót, és Kratan legnagyobb meglepetésére előreszegezte a fegyverét. Kintről erőteljesen behallatszottak a lövések és ordítások hangjai.
- Mi…? – kérdezte értetlenül. Omar Francz elmosolyodott.
- Sajnálom Kratan. Nem így terveztük, de most improvizálnom kell – maga mögé nézett – Nem hittem volna, hogy képesek lesznek megtámadni még a Rendőrséget is. Tényleg komolyan gondolja.
- Ki…?
- Mindent megtudsz a maga idejében – a szobában található teleportra mutatott – Állj bele!
Kratan kihúzta magát és megrázta a fejét.
- Nem!
Francz a lába elé lőtt.
- Nem ölhetlek meg, de ha nem engedelmeskedsz, akkor kénytelen leszek ártani neked! Hidd el Kratan, egy oldalon állunk.
A férfi szája cinikus mosolyra húzódott.
- És melyik az az oldal?
- Amelyik nyerni fog végül. Elég egyelőre ennyit tudnod – fegyverével újra a teleport felé bökött – Minden kérdésedre választ fogsz kapni, de ehhez együtt kell működnöd.
A lövések egyre közelebbről hallatszottak, Kratan gondolkozva álldogált. Tudta, hogy rossz döntés lenne Franczra hallgatni, azonban kíváncsisága erősebb volt, így elindult a teleport felé. Omar Francz követte. A fiatal arisztokrata beállt a gépezetbe és várt, míg a néger tiszt bepötyögte a kódot.
- Remélem, nem a puccs előkészítésével van elfoglalva – motyogta csak úgy magának.
- Miféle puccs? – kérdezte Kratan, de csak egy ravasz mosolyt kapott válaszul. Utoljára csak egy fényes villanást látott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése