Pendragon 3

- Sajnálom, de nem engedhetjük be! – mondta udvariasan a Védelmi Osztag egyik tisztje. Nicole idegesen tördelte a kezét. Úgy tűnt, az Uralkodó komolyan gondolta a jogaik korlátozását. Engedély nélkül senki nem léphetett a Palotába. Freightliner megerősítette a saját embereivel is a környéket.

Nicole kelletlenül bólintott. Hiába adta elő a történetét, a tiszt nem tehetett semmit. Bár ideges volt, de nem haragudhatott az osztagosra, ő csak a munkáját végezte. Távolabb ment a Palota hatalmas épületétől és leült az előtte található szökőkút szélére. A kút, hasonlóan a Palotához, monumentalitásával komorságot és hatalmat sugárzott. A szélein két méter magas angyalok hada nyújtózkodott az ég felé, míg a tetején Merlin és Grimoire állt vállvetve, kőszemeikkel a Birodalmat szemlélve. Nicole előkotorta a táskájából a tabletét. Nem tudott mást tenni, betöltötte a reggel vett újságot és figyelmesen olvasni kezdte. Hirtelen megakadt a szeme az egyik híren.

John Moriarty és frakciója zárt tüntetést szervez az Uralkodói Palota előtt

Mint ismeretes, az utóbbi napok eseményei komoly hatást gyakoroltak a Birodalomra. Az Uralkodó korlátozta a képviselők belépését az Uralkodói Palotába és megerősítette az őrséget. Ezen felül a Védelmi Osztag komoly akciókat szervezett világszerte, több informátorunk is megemlítette, hogy erőszakosan hurcoltak el különböző civileket lakásaikból.

John Moriarty, a Fényességes Unió nevezetű frakció vezetője, valamint az Uralkodó tanácsadója ezért egy zárt tüntetésről nyújtott be kérelmet az Uralkodónál, melyet Őexcellenciája elutasított. Moriarty nyilatkozott lapunknak:

„A tüntetést mindenképp véghezvisszük, még ha az osztagosok és az őrök közénk is fognak lőni. Tűrhetetlenné vált a helyzet a Birodalmon belül, az Uralkodó nyíltan visszaél az emberek által felruházott jogaival!„

A tüntetés híre sokak szimpátiáját megnyerte, főleg az értelmiségi körben aratott sikert. A tüzes kirohanásairól hírhedt Moriarty úgy tűnik most az emberi jogokért is felmer szólalni.

Nicole szemei elkerekedtek. Ma fog megtörténni! – gondolta magában. Okos húzás volt, az emberek szimpátiáját fogják felhasználni az puccs legitimizálására. Azonban Nicole tudta, hogy a liberálisabb értelmiség megnyerése nem elegendő. Egy olyan hatalmat akarnak megdönteni, mely már évszázadok óta fennállt. Valamit tennie kell! Nem engedhette, hogy polgárháború robbanjon ki. Nem feltétlenül az Uralkodóba vetett hűsége miatt diktálta ezt a szíve, inkább a saját pozíciójának megőrzése volt a legfontosabb szempont. De mit tehetett? A Palotába nem léphetett be. Nicole rájött a megoldásra. Habár magának az Uralkodónak nem mondhatta el aggodalmait, de Nicole ismert valakit, aki szívesen meghallgatja, majd közli Főexcellenciájával az információt.

Nicole hirtelen felpattant a szökőkút hideg szegélyéről és a közelben álló fehér falú épület felé igyekezett. A Képviselői Ház még a szokásos gótikus ívekkel, díszítésekkel sem rendelkezett. Nem tarkították rózsaablakok, vízköpők sem szegélyezték, egyszerű fehérre meszelt falával egy tüske volt Merlinnaes gótikus látképében.

Nicole belépett a modernizált beléptető rendszeren, majd elhaladt az őrök mellett. A Képviselői Házban csak úgy nyüzsögtek az öltönyös emberek. Úgy tűnt ide is elért Moriarty készülődő tüntetésének híre. Nicole nem törődött velük, egyenesen átvágott a dísztelen várótermen, felmutatta az igazolványát a kérdezősködő őrnek, és a lift felé igyekezett.

Nicole mindig is utálta ezt az épületet. Úgy érezte, mintha minden kis érzelmet kiszívna belőle. Egy hullaháznak inkább hitte volna, mint a képviselők irodaházának. A Pozitronic lift nem váratta túl sokáig, másodpercek alatt fenn volt a tizenkilencedik emeleten. Nicole végigsietett a folyosón és befordult az egyik elágazáson. Néha még eltévedt, ami nem volt meglepő. A fehérre mázolt falakon semmiféle táblák, esetleg festmények sem voltak. Nicole végül megállt az egyik szélesebb ajtó előtt, amire a Sean Rutherford nevet aggatták.

Sean Rutherford a Birodalom főtitkára volt, a legfontosabb tisztességet töltötte be a Főtanácsosi rang után. Ezenfelül ő volt az, aki Nicolet beajánlotta az Uralkodónál, miután ismerte a nő publicisztikáit. Nicole nála gyakornokoskodott több mint egy évig. Rutherford a nyugodtságáról és a zsenijéről volt híres, valamint arról, hogy régi barátja volt az Uralkodónak. Barátságuk még a fiatal éveikre nyúlik vissza, mikor még az Uralkodó apja volt a Birodalom feje.

Nicole benyitott. A titkárnőt ismerte már, így nem volt szüksége időpontra a főtitkárhoz. Igencsak közvetlen kapcsolat alakult ki az évek során közte és Rutherford között. Nicole még azt is megkockáztatta volna kimondani, hogy barátok. A titkárnő kinyitotta előtte az iroda ajtaját és Nicole belépett.

Az irodában üresség uralkodott, csupán egy fém asztal és mögötte egy szék foglalt helyet benne, valamint kicsivel messzebb egy nagyobb méretű kör alakú asztal, körülötte kényelmetlennek tűnő székekkel. A fal itt is komor, fehér színű volt, csakúgy, mint az egész épületben. Rutherford egyszerű szürke öltönyt viselt, halványbarna nyakkendővel. Kissé kövérkés fejét már csak nyomokban tarkította ősz haja. Aranyos, öregapó megjelenése volt, amelyet Nicole már az egyetemen is egyből megszeretett.

Rutherford elmosolyodott mikor meglátta Nicolet.

- Áhh, Miss Chambers! – üdvözölte állva, majd hellyel kínálta. Nicole készségesen elfogadta, és lehuppant a kényelmetlen fémszékbe.

- Minek köszönhetem a látogatását? – kérdezte még mindig mosolyogva.

- Rossz híreket kell közölnöm! – mondta kertelés nélkül Nicole. Most nem volt idő a jópofizásra – Súlyos, és fontos híreket.

Rutherford arcáról lehervadt a mosoly, és hátradőlt a székében. Ujjaival háromszöget formált és erre döntötte az állát. Nicole pedig elmesélte az esti történéseket. Elmesélte a gyanúját és azt is, hogy Wozief hogyan erősítette meg benne. Elmondta, hogy mennyire bolondnak tűnt Wozief a szemében, és hogy valami magasabb hatalomról áradozott neki. Sean Rutherford érdeklődve figyelte az történetet, majd mikor Nicole a végére ért és vett egy nagy levegőt, megszólalt.

- Nem gondolod, hogy Wozief csak játszott veled? Moriarty nem merészelne nyílt puccsot végrehajtani. Igen, ma ökörködni fog egyet a Palota előtt, de ez még nem jelent semmit.

Nicole megrázta a fejét.

- Gondoltam erre is, de semmi értelme. Wozief nem egy viccelődő típus. Sean – törte meg a magázást, ezzel próbálva kifejezni az eset súlyosságát – Most tényleg komoly dologról van szó! Szólnunk kell az Uralkodónak!

Rutherford lerakta a kezeit, arca semmilyen érzelmet nem mutatott. Nicole nem volt biztos benne, hogy a főtitkár valóban felfogta volna a dolog komolyságát.

- Sean! Sietnünk kell!

- Sajnálom, de ilyet nem vethetek fel az Uralkodónak. Nincs semmi bizonyítékunk - a nő megrázta a fejét. Ilyen nincs! Folyamatosan telik az időnk!

Nicole a másik asztalon található személyi telefonra vetette a tekintetét. Felállt és elindult felé.

- Ha te nem mered megtenni, akkor majd én!

Kinyújtotta a karját, ám félúton megállt. Izmai fájdalmasan megfeszültek, csupán a nyakát és a fejét volt képes mozgatni.

- Mi…? - kezdett bele. Nem értette mi történik. Eközben Rutherford felállt, megkerülte az asztalt és közelebb sétált Nicolehoz, hogy a nő lássa. Szeme fehérje halványlilásan világított. Világított volna? Vagy csak Nicole képzelte?

- Még ha nem is lenne semmi hatása, nem kockáztathatok. Sajnálom Nicole. Wozief figyelmeztetett, hogy felbukkanhatsz.

Nicole szemeiben könnyek jelentek meg. Ne! Ez nem lehet! Rutherfordot ismerte már több mint három éve.

- Hát te is? - kérdezte elhaló hangon. Rutherford bólintott.

- A folyamatokat már nem állíthatod meg. Hidd el, ennek így kell lennie.

Nicole a mozdulatlan testére nézett. Rutherford nem volt mágus, ő biztos nem, erről tudnia kellett volna. Nem értett semmit.

- Hogyan…?

- Hogyan állítottalak meg? - vágott a szavába a főtitkár - Nos, ezt nem kell tudnod.

- Te az Uralkodó barátja vagy! - ordította Nicole abban a hitben, hogy kint meghallják. Felesleges volt, hisz nyilvánvalóvá vált, hogy a titkárnő is benne volt a dologban.

Rutherford arcán nem látszott megbánás, igazából semmiféle érzelem nem látszódott rajta. Félelmetesen hasonlított így Woziefre.

- Az Uralkodó személye mellékes. Magának a rangban létező embernek kell mennie - intelligens, udvarias hangja volt.

- Mit... mit akartok? - nyögte Nicole. Még mindig nem fogta fel, hogy a főtitkár elárulta, hogy a barátja elárulta.

- Hatalmat - vonta meg a vállát Rutherford, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Nicole elsírta magát. Hát így fog végződni? Olyan sokra vihette volna.

- Most, most megölsz?

Rutherford felhúzta a szemöldökét.

- Dehogy. Nem célunk a gyilkolás. Az átállást a legkevesebb vérontással akarjuk véghezvinni. Valamint, Te még sokra viheted. Te képes vagy megérteni a céljainkat. Wozief parancsolta, hogy kíméljelek meg.

Nicole izmai elernyedtek, azonban még mindig képtelen volt mozogni. Megkönnyebbülten zokogott fel. Próbált épelméjű maradni. Rutherford érdeklődve vizsgálta.

- Hidd el Nicole, szeretni fogod a közelgő rendszert. A Birodalom átvétele csak a kezdet, igazából nem is lényeges.

- Miről beszél maga? - kiáltotta a nő idegesen. Rutherford már a második volt, aki ezzel a baromsággal traktálta.

- Majd megérted. Hosszútávra tervezünk veled. Te értelmes vagy Nicole Chambers.

Nicole érezte, hogy mennyire megváltozott Rutherford személye. Hideggé és könyörtelenné vált, a megszokott nyugodtsága most félelmet sugárzott. Nicole most már biztos volt benne, nem Sean Rutherford áll előtte.

- Ki maga? Maga nem Sean Rutherford!

A főtitkár elmosolyodott.

- Sean Rutherford vagyok annyira, amennyire lennem kell. Ő vagyok testben, sőt még némi személyiségi jegyben is. Bár ez csak formaiság - Rutherford úgy beszélt, mintha csak teadélutánon lett volna, és nem épp a megbénított Nicoleall társalogna arról, hogyan buktatják meg az Uralkodót. Nicole szinte rettegett a főtitkár közelségétől. Újra érezte azt a földöntúli hideget, amit Woziefnél is.

- Mi maga? - nyögte ki remegő ajkakkal.

- Ha tudnád, milyen sokat tudsz Nicole - sóhajtott Rutherford - Nem kéne vesződnünk a rehabilitásoddal. Tökéletesen megértenéd a terveinket, sőt örömmel üdvözölnéd őket. Így viszont... Túlságosan korlátolt vagy. De ne aggódj, nemsokára több leszel - ránézett az órájára - Elnézést, még találkozóm van Wozieffel.

Nicole érezte, hogy visszatér az élet a végtagjaiba. Remegve megmozdította a kezét.

- Nincs esélyed megállítani minket, ezért engedlek el - kézen fogta Nicolet és kikísérte az ajtón. A titkárnő mosolyogva gépelt kint - Menj haza és készülj fel. Új világ közeledik - azzal kilépett az ajtón és maga mögött hagyta a még mindig reszkető Nicolet és a gépelő titkárnőt. Nicole pedig végre felfogta azt, amit már Woziefnél tudnia kellett volna: nincs esélye megmenteni a Birodalmat. Egy parányi, halvány esélye sem volt soha.