Evolutio 3

Alig volt egy fél órája, hogy Brian megnyugtatta a tabletén keresztül szüleit, hogy minden rendben lesz. Ez egy standard eljárás, mondta. Ne aggódj anyu, mondta. Igen, hétvégére hazamegyek. Add át üdvözletem apának, mondta.

Szobájában halkan ropogott a tűz. Néhol átterjedt már a jegyzeteire és a tankönyveire is. Néhol a lelőtt rendőrökbe és bérgyilkosokba kaptak a játékos lángok. Az égő hús szaga hányingerrel töltötte el Briant. Albérletének oldala teljesen megsemmisült. A kirobbant faldarabok lent, huszonnyolc emelettel lejjebb eltaláltak egy fiatal párt, akik épp a közeli szórakozóhelyre siettek, már kissé ittas állapotban. Egy betondarab vetett véget az esti terveiknek. Kiáltások, sikoltások, ordítások hallatszottak lentről. A járókelők felfedezték a két holttestet.

Brian a szoba maradékának a közepén állt. Kezében remegve szorongatta azt a szolgálati fegyvert, amit még Dave Kerrington hadnagy adott neki. Az a Dave Kerrington, aki most üveges szemekkel bámulta a szemközti falat. Az a Dave Kerrington, akinek a fél torzóját levitték az acélrepeszek.

A Pozitronic XX-M7 típusú szolgálati fegyver teljesen kiürült. Tartalmát a Brian előtt fekvő bérgyilkosba okádta.

Alig emlékezett rá, hogy mikor támadtak rájuk. Egyből akkor, mikor hazaért a rendőri kísérettel? Emlékezett rá, hogy még kávéval kínálta őket. Az egyik fiatal rendőr készségesen elfogadta. Most ő is holtan feküdt a padlón.

Brian kapkodva vette a levegőt. Oldala hasogatott, füle sípolt, tüdeje megtelt porral. Koszos arcán könnyek folytak végig. Ki tudja mióta állt már áldozata fölött. Fél perce? Tíz? Vagy talán egy órája? Nem számított.

Megöltem volna? Az én kezem van a ravaszon. A fegyver az én kezemben van. Ezek itt…. ezek itt hullák? Vér. Tűz. Ő ölte meg? Lehetetlen. Még csak nem is lőtt soha életében. Nem én voltam. Biztos Dave volt. Az utolsó mozdulatával még megvédte a támadó elől. De akkor miért üres a tára? – Mert beleeresztetted az egész kurva tárat, pajtás – Nem. Nem ölhette meg.

A fegyver kiesett a kezéből. Brian összeroskadt. Öklendező hangot hallatott, ám nem jött ki semmi a száján. Orrát a pulcsijába törölte. Ő volt. Ő ölte meg. Megérdemelte? Megérdemelte.

Feltápászkodott, azonban szinte egyből visszazuhant. Megszédült. A szoba forgott körülötte. A lángok már szinte elérték. Kellj fel, mormolta csak úgy magának. Lábai remegtek, mintha nem is ő irányítaná a testét. Talán nem is.

Újra próbálkozott. Ezúttal sikerült neki. A tablete után nézett. Nem messze feküdt az egyik rendőr, felismerhetetlenségig égett teteme mellett. Ripityáratört. Davehez lépett, majd kivette a kezéből a fegyverét. Még volt benne néhány töltény. Elég lesz? Mihez egyáltalán? Mi a szart akar csinálni? Letörölte az arcáról a könnyeket. Megborzolta a haját. Tiszta por volt. Mit fognak hinni az emberek? Azt fogják hinni, ő robbantott. Ő gyilkolt. De hát gyilkolt is. Az más. Az gonosz ember volt – De ezt lent nem tudják, cimbora – Gyors lesz. Elrohan előlük. Megkapta a kapitányság külön bejáratú kódját. De az a teleport - Te irtózol a teleporttól – Nincs más választás.

A fegyvert eldugta hátra a farmerjébe, ahogy azt a filmekből tanulta. Milyen kibaszott röhejesnek tűnhetett volna egy profi szemében - Faszikám, filmekből akarod megtanulni, hogy kell menő pisztolyharcosnak lenni?

Kitámolygott a lakásából, beszállt a liftbe. Újfent csak három másodpercig tartott míg leért a földszintre. Áldja meg az ég a Pozitronicot.

Kint hideg volt. Az emberek megrökönyödve nézték. Ujjal mutogattak rá. Sikoltoztak. Néhányan hátrálni kezdtek, néhányan futni.

Hirtelen kitisztult az elméje. A sípolás abbamaradt. A részletek kiélesedtek. Végtagjaiba visszatért az élet. Nem remegett.

- Ő volt! Ő robbantott! – ordította egy idős nő. Brian ismerte. Legalábbis látásából. Ő lakott alatta két emelettel.

- Nem látják, hogy megsérült? Hisz vérzik! Segítsenek már! – kiáltotta mutogatva egy zölddzsekis férfi.

Brian nem törődött velük. A teleport felé vette az irányt, majd arra eszmélt fel, hogy rohan. A tömeg félreállt előle.

Szerencséjére a teleport nem volt messze. Belépett a szerkezetbe, majd remegő kézzel begépelte a Dave Kerringtontól kapott kódot. Kezét az indítóra helyezte, majd megállt. Hideg borzongás rázta végig. Gyerünk. Sikerülni fog. Gyerünk már! Rácsapott a gombra, majd a teleport bezáródott mögötte. Fényes villanás.