Ex nihilo 5

A nap leáldozóban volt Merlinnaes városa felett, így az Uralkodói Palota nagytermében kénytelenek voltak felkapcsolni a világítást. A száznál is több elektromos égő a legkisebb részletig bevilágította a hatalmas csarnokot. A terem színültig tele volt. Mindenhol idegesen fel-alá járkáló tanácsosokat lehetett látni. Nicole  feszülten forgatta ujjai között a tollát. Még mindig nem tette túl magát a halott szolgáló látványán. A lakosztályba vezető kapu lassan kinyílt, és megjelent az Uralkodó tiszteletet parancsoló személye. Mellette sétált egy negyvenes éveiben járó, magas, arisztokratikus kinézetű alak. Elegáns mozdulattal hátrasimította néhány előrelógó hajtincsét a többi hátrazselézett közé. Sötétbarna haja volt, oldalt néhol már őszbe forduló szálakkal tarkítva. Enyhén előreugró, kemény állal rendelkezett, ami csak erősítette kemény, katonai jellemét. Fehér katonai zubbony volt rajta, fekete kézelővel és lila színű mandzsettagombokkal. Több kitüntetés is felsorakozott mellkasa bal felén. Nicole ismerte őt, habár kételkedett benne, hogy lett volna bárki a világon, aki nem. Ben Freightliner volt, a Védelmi Osztag parancsnoka.

Nem volt szokásos tanácsülés a mostani, ezt a kérdést Freightliner megjelenése döntötte el. A Védelmi Osztag parancsnokát csak különlegesen fontos tárgyalásokra hívták meg az Uralkodói Palotába. Az Uralkodó helyet foglalt a trónszéken, mire a tanácsosok is elfoglalták a helyüket, bár addig nem ültek le, míg erre az Uralkodó engedélyt nem adott. Freightliner az Uralkodó asztalának szélén ácsorgott.

- A rendkívüli ülést ezennel megnyitom! – visszhangzott Őfelsége hangja. Egy pillanatra végignézett a tanácsosok arcán, majd folytatta.

- Birodalmunkat nyílt támadás érte! Az elkövetőnek sikerült bejutnia a Palotánkba, majd kegyetlenül meggyilkolta egyik hűséges alattvalómat és eltulajdonította a szent imafülkét. Tudomásomra jutott, hogy a Szent Székesegyházban is ugyanez a tragédia történt – szünetet hagyott.

- Az ellenség kiléte ismeretlen, de szándékai nyilvánvalók. Provokálni akarja Szent Imperiumunkat, hogy megosszon minket, és háborút szítson közöttünk. Ezt megakadályozván, először is arra szeretnék választ kapni, hogy miként sikerült észrevétlenül behatolnia két, ilyen gondosan őrzött helyre?

Minden tekintet Freightliner felé fordult.

- Ahogy ezt már Őexcellenciájának is kifejtettem, a Palotában elhelyezett műszereink nem jeleztek semmit. A kamerák valószínűleg módosítva lettek, Őfelsége napi rutinját mutatják csak. Szakértőink megtalálták az eredeti felvételt, amely 3M 145-ben Quintus 10. napján került felvételre.

- Hogy lehetséges az, hogy a DNS szkennerek nem mutattak eredményt? – állt fel az egyik tanácsos. Fekete zubbonyának fodros válláról aranyláncok lógtak le, ősz hátranyalt haja és kemény, tiszteletet parancsoló arca volt. Aarton Wozief volt az. Freightliner meg se illetődött a kérdés hallatán. Az Uralkodó kíváncsian fürkészte az arcát. Úgy tűnt, erről még nem beszéltek a magánlakosztályában.  

- A DNS szkennerek nem mutattak találatot. Nincs információnk arról, hogy ki járt a Palotában.

A tanácsterem felbolydult. Aarton Wozief idegesen kapta fel mind a két karját és kérdőn nézett az Uralkodóra és Freightlinerre. Az Uralkodó egy intéssel elhallgatta őket, majd a Védelmi Osztag parancsnoka felé fordult.

- Ez hogy lehetséges parancsnok? Az Imperium egész lakosságának DNS-e be van táplálva a szkennerekbe.

- Ez nem teljesen igaz, Őexcellenciája. Vannak különböző, úgymond „menekülttáborok” az Imperiumon belül. Sikátorok, elhagyott városrészek, melyekben olyan emberek is bujkálnak, akiket nem sikerült betáplálni a rendszerbe. Számuk elenyésző, de léteznek.

A tanácsosok nagy része felháborodva fújtatott egyet.

- Tehát azt állítja Mr. Freightliner, hogy egy puszta csavargó tört be az Uralkodói Palota legjobban őrzött részébe, majd egy óra múlva megismételte ezt a bravúrt a Székesegyházban? Mindeközben valami szerkezettel, vagy mágiával kitépte az imafülkéket a helyükről, úgy hogy azoknak hűlt helyük maradt?

Freightliner nyelt egyet, de továbbra is nyugodt, szinte már kifejezéstelen maradt az arca.

- Van másik lehetőség is – az Uralkodó feljebb ült a székében – Az, hogy egy áruló van az Imperiumon belül, aki hatalmánál fogva képes volt módosítani a kamerák felvételét és átvágni a DNS szkennereket.

A terem újra megtelt élettel. Felháborodott tanácsosok mutogattak ujjal egymásra, vagy csak a kérdőn emelték fel a kezüket. Volt olyan is, aki rázta a fejét, és egyre csak azt ismételgette, hogy: „nem, én nem lehettem”.

Freightliner oda sem figyelt rájuk. Farkasszemet nézett az Uralkodóval, aki természetesen állta a tekintetét.

- Tehát két lehetőség áll fenn – szólalt meg végül az Imperium Uralkodója. Erre újból mindenki abbahagyta a zsivajt – Vagy különböző csavargók döntöttek úgy, hogy a megspórolt pénzükből összeállítanak egy tervet és elrabolják az imafülkéket, vagy egy áruló van a birodalom legjobbjai között.

- Nem tudok más hipotézist felállítani, Őfelsége.

Az Uralkodó most a tanácsadók felé fordult. Először Aarton Woziefre, majd Nicolera, végül Moriartyra nézett.

- Felség, talán jó ötlet lenne, egy szükségállapotot elrendelni – állt fel az egyik fiatalabb tanácsos, Garn Schröder – a tanácsosokat teljes megfigyelés alá helyezni. Így meg lehetne tud…

Nem sikerült befejeznie, a terem újból megtelt felháborodott hangzavarral.

- Ezt nem gondolhatod komolyan Garn! – dühöngött Moriarty – Nekünk is van magánéletünk. Nem fogok osztagosokkal, meg kamerákkal a seggemben élni, még egy napig sem!

- De ez lenne az egyetlen lehető… - kezdte Schröder tanácsos, ám vékony hangját könnyen elnyomta a tömeg zsivaja.

- Csendet! – szólalt meg végül az Uralkodó. Freightliner felé fordult – Küldjön ki csapatokat az említett „fekete pontok” feltérképezésére és vigyék be kihallgatásra az összes csavargót, akinek a DNS-e nincs meg az adatbázisban.

- Nem fogom kamerákkal megfigyeltetni Önöket, ne aggódjanak. Habár nemes gesztus volt ez Mr. Schröder – biccentett egyet az említett felé – Viszont megszigorítóm a védelmet a Palota körül, valamint korlátozom a Palotába lépési jogaikat. Ezen kívül megkétszereztetem az őrség számát a tanácsüléseken.

Moriarty dühösen meregette a szemeit Garnra. Nicole nem tudta nem észrevenni, hogy egyfajta gyilkos szándék lobog a tanácsos szemében.

- A tanácsülést ezennel berekesztem!

Freightliner meghajolt a tanácsosok előtt, majd elsőként sietett ki a teremből. Úgy tűnt nem ez az egyetlen hely, ahol ma még meg kellett jelennie. Nicole még egyszer Moriartyra nézett. A tanácsosról lerítt, hogy jelenleg akár gyilkolni is képes lett volna. Arca vörös volt, ősz haja csapzott, az erek a nyakán kidudorodtak. Barátja, Aarton Wozief azonban szó nélkül, szinte közönyösen indult meg a kijárat felé. Mikor Nicole közelébe ért, mélyen belenézett a szemébe. A nő állta a pillantását, meg se rebbent a szeme. Úgy tűnt ez meglepte Woziefet, ám csak egy pillanatra, utána elismerően bólintott. Miután elhaladt Nicole mellett, a nő végre kiengedett. Hátán végigfutott a hideg, és valahogy aprónak érezte magát a teremben. A falak fenyegetően magasodtak felé, a hőmérséklet lehűlt. Nem sok hiányzott, hogy elveszítse az eszméletét. Wozief kiváló tárgyaló és diplomata volt, sok felkelést az ő szaktudása előzött meg. Hát ilyen lehetett a másik félnek, akivel beszélt? Nicole most már nem csodálta, hogy annyian rettegnek a Főtanácsostól. Összeszedte az önuralmát, majd az Uralkodói trónszék felé nézett. Az Uralkodó már eltűnt, valószínűleg visszament a lakosztályába lefeküdni. Nicole félt. Még el akarta érni az Uralkodót, hogy elmondja neki a véleményét Moriartyról, vagy akár Woziefről, és most úgy érezte elkésett. Cserbenhagyta az Uralkodót, kire felesküdött ünnepélyes beavatóján. Azonban nem maradt ideje tovább tűnődni, mivel az egyik aranypáncélzatú őr közelebb lépett hozzá, ezzel is jelezve, hogy ideje kimennie a teremből. Nicole pedig így is tett, maga mögött hagyta a hatalmas terem félelmetes és erőt sugárzó falait, és szinte menekült a szabad levegőre.