Nicole a lakosztályában üldögélt. Felgyorsultak az események, ami nem volt az ínyére. Az imafülkék ellopása és Vysan Humag professzor halála összefügghetett? Nicole nem tudta volna megmondani. Mindenesetre a megszokottnál ügyesebben kell majd lavíroznia, ha a hatalom közelében akar maradni. Érezte, hogy valami készülődik, Moriarty rosszban sántikált – talán még Aarton Wozief is -, de nem tudta, hogy mikor próbálnak majd lecsapni az Uralkodóra. Csak reménykedett benne, hogy az Uralkodó sejti a készülődő puccsot. Egy polgárháború teljesen megsemmisítené mindazt, amit eddig elért. Belekortyolt a kitöltött csokoládélikőrébe. Csöngettek. Nicole összerezzent, de megnyugodott mikor a letapogatók nem jeleztek semmilyen fegyvert. Az ajtóhoz sietett, megigazította kissé a haját, majd lenyomta a kilincset. Aarton Wozief Főtanácsos állt előtte teljes valójában.
- Jó estét! – hajtott fejet Wozief a meglepődött Nicole előtt – Elnézést a késői zavarásért, de fontos dolgokról kéne tárgyalnunk. Esetleg bejöhetek?
Nicole reflexszerűen bólintott, habár még azt se dolgozta fel teljesen, hogy Wozief ott állt a küszöbén.
- Fő… főtanácsos úr! – rebegte, majd szinte egy pillanat alatt visszaszedte magabiztosságát. Nem szabadott gyengének tűnnie. Ha beleesik ebbe a hibába, Wozief egyből nyer.
A Főtanácsos besétált az előszobába, majd levette az előkelő bársonykabátját és kezet csókolt Nicolenak.
- Jöjjön csak beljebb! – mormolta közönyösnek tűnve a nő, és a nappali felé mutatott. Wozief készségesen követte – Esetleg inna valamit? – Wozief megrázta a fejét – Foglaljon helyet, kérem.
Aarton Wozief leült a szemben lévő székre, lábát a másikra helyezte. Nicole érdeklődve figyelte a tanácsos minden mozdulatát. Wozief arca semmilyen érzelmet nem tükrözött, tökéletes pókerarccal nézett farkasszemet vele.
- Nos, mi az a fontos dolog, amiről beszélni akart, Főtanácsos úr?
- Kérem, hívjon nyugodtan Aartonnak. Magunkközt vagyunk, Miss Chambers.
Nicole bólintott. Ő nem engedte meg, hogy a keresztnevén szólítsa – Meglátjuk mit szól ahhoz, ha nem az ő szabályai szerint játszok – gondolta.
- Rendben, Aarton, miről akar beszélni?
Úgy tűnt Wozief nem illetődött meg az elmaradt udvariasságon. Faarccal és mindenféle melléktevékenység nélkül, mint egy szobor, úgy ült Nicoleal szemben. Ez az érzelemmentesség kissé megrémisztette a nőt.
- Mit szól az Uralkodó mai bejelentéséhez? – szólalt meg végül Wozief.
- Ha tehetem, akkor így is próbálok szabadidőmben a Palotától távol maradni, így engem semmilyen mértékben nem korlátoz – vont vállat Nicole.
- Pedig Ön viszonylag sűrűn jár személyes megbeszélésekre az Uralkodóhoz. Úgy gondolja, hogy a belépési jogainak a korlátozása, ebben nem fogja akadályozni?
Szóval tudott a találkozásaikról – lepődött meg Nicole – Vajon még mi mindenről tud?
- Megbeszéléseink kizárólag szakmai jellegűek, így gondolom, ha Őfelsége folytatni kívánja, akkor folytatni fogjuk, jogaim korlátozásai mellett is.
- Nem beszélt neki az aggodalmáról még.
Nicole szemei kitágultak. Egyszerre összeomlott minden. Még csak esélye sem volt Wozief ellen. Mennyit tudott ez az ember?
- Miféle aggodalmaimról? – kérdezte, bár érezte, hogy hangja néhol elcsuklik. Wozief közönyösen bámulta.
- Rólam. Moriartyról. A készülődő puccsról.
Ezaz! Nyert helyzetben van – Nicole belül ujjongott – Wozief most kitálal neki, és nem is sejti, hogy rejtett kamerák vannak elhelyezve a szobában – Ez egy olyan elővigyázatosság volt, amit Nicole kizárólag a saját paranoiájának köszönhetett. Mégis, kicsit megrettent Wozief nyíltságától. Miért árulná el neki?
- Készülődő puccsról? – kérdezte magabiztosnak tűnve. Wozief felhúzta a szemöldökét.
- Moriarty bolond. Túl könnyen lehet olvasni az arcáról. Egy ötéves is képes lenne megmondani róla, hogy áruló.
- És maga? – Gyerünk már!
Wozief szemei összehúzódtak.
- Én hűséges vagyok, Miss Chambers. Sajnos az embereknek fel sem tűnik, hogy olyan személyekbe vetik a hűségüket, akik nem érdemlik meg.
- Mint például az Uralkodó? – Nicole szeretett volna elvigyorodni, de végig kellett játszania ezt a játékot.
- Ön túl korlátolt, Miss Chambers. De nem hibáztatom emiatt. Az emberek többsége még magánál is korlátoltabb – szünetet tartott – Az Uralkodó csak egy személy. Én sokkal magasabb hatalomnak vagyok a szolgája.
Nicole meglepődött. Nem tudta, hogy Wozief ennyire vallásos lenne.
- Gondolom az Alapítókra gondol.
Wozief most először elmosolyodott. Ravasz, gúnyos mosoly volt ez, Nicole libabőrös lett tőle, szíve vadul tombolni kezdett.
- Ahogy már mondtam, Miss Chambers, Ön túlságosan is korlátolt.
A nő ezt nem értette – Ez még túl kevés. Még többet ki kell húznom belőle.
- Szóval puccs lesz. Gondolom nem Moriarty fogja vezetni.
- Nem. Én fogom.
Nicole ujjongott belül. Iszonyatos erőfeszítésébe telt, hogy ne nevessen Wozief arcába.
- Feleslegesen örül, Miss Chambers – szólalt meg Wozief. Nicole minden öröme elszállt.
- Örülök?
- A kamerái hasztalanok – teljesen megsemmisült. Wozief újra elmosolyodott, majd előhúzott a zubbonyából egy apró szerkezetet – Ez az elmés kis kütyü minden elektromos dolgot blokkol.
- Akkor is hallottam, amit mondott! – kiáltotta elkeseredetten Nicole. Wozief mosolya tovább húzódott, ezzel kivillantotta hófehér fogait.
- Nem maga lesz az első, aki Moriartyról fog beszélni az Uralkodónak.
- De az első, aki a maga árulásáról fog beszélni – vágott vissza a nő. Wozief felállt és lesimította a zubbonyát. Megvonta a vállát.
- Próbálkozhat, Miss Chambers, de nem ígérek túl sokat. Én azért jöttem, hogy megtudjam, használható-e maga.
- Mire? A maga őrült Birodalmába? Polgárháború lesz! Az emberek utálják magát! – Nicole szinte már ordítozott.
- Nem. Az emberek félnek tőlem. És ez a félelem fogja őket elvezetni ahhoz, hogy szeressenek engem – legyintett – De ez nem is számít. Én nem számítok. Ön nem számít. A Birodalom nem számít.
Nicole teljesen összezavarodott – Miről beszél, ez az eszelős?
- Mi a francról zagyvál itt? Kíméljen meg a vallásos buzgóságától! És kímélje meg az embereket is!
Wozief az ajkához emelte a mutatóujját – Psszt!
- Nos, köszönöm, hogy fogadott, Miss Chambers. Nagyon tanulságos volt.
- Mindent el fogok követni, hogy megállítsam!
Wozief felvette a kabátját.
- Sok szerencsét! – megállt a bejárat előtt – De azt hiszem, Miss Chambers, hogy nem fog sikerülni. Sajnálom. De ne féljen! Végül meg fog barátkozni a gondolattal. A végén még szeretni is fog. Bár, akkor már nem számít.
- Akkor? Mikor?
Wozief nem válaszolt. Kinyitotta az ajtót, majd a közelben parkoló kocsijához sétált. Fél perc múlva már a levegőben szállt a lakosztálya felé. Nicole megsemmisülten térdre rogyott az ajtóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése