Ex nihilo 4

Kratan Ky’retky újabb slukkot szívott a saját maga által csavart, kiváló minőségű pszichomorph dohányából, majd elégedetten nézett körbe a szobában, melyben félhomály és őserdei pára uralkodott. Pupillái kitágultak, szeme fehérje zöldes árnyalatot vett, miközben agyának pszi kiterjesztései átléptek a dimenziók alfa és béta kapuján. Érezte, ahogy a lilásan vibráló, átlátszó energiacsápok körülveszik a testét, és valami földöntúli, rettenetes hang ő hozzá beszél, ám nem érti. Kratan elvigyorodik. Nem hitte először, mikor azzal a kis patkányképű Harolddal találkozott, hogy tényleg kiváló minőségű szert fog eladni neki.  

Azonban valami szebbre számított. Succubusokra, vagy egyszerűen bikiniben táncoló lányokra, kék sárkányokra, melyeknek négy fejük és három kezük van. Nem számított egy ennyire elvont hallucinációra, amibe így percek múltával kezdett beleunni.

Szerencsére a pszichomorph már nem tartott sokáig, agya kezdett visszatalálni az eredeti kerékvágásba, szeme fehérje is újból a megszokott tört fehér színt vette fel. A varázslatos csápok halványulni kezdtek, végül eltűntek. Kratan érezte, ahogy fejébe hasít a fájdalom. Ez a szer mellékhatása volt, de úgy gondolta, hogy ez megfizethető ár az élményért.

Felállt, és a gyógyszeres fiókjához lépett, majd kihúzott belőle egy injekciós tűt és egy fiolát. A tűt beleszúrta a tetején található puha anyagba, majd lassan felszívta a fiola tartalmát. Szemével még utoljára megnézte, hogy pontosan az előírtaknak megfelelő anyagot szippantott-e fel, majd egy apró spricceléssel megszabadult a tűben lévő légbuborékoktól, és a tűt az egyik kidudorodott nyaki erébe szúrta. Felszisszent a hirtelen jött fájdalomtól, ám ahogy a gyógyszer elérte az agyát, lágy, puha érzés fogta el.

Gondosan elrakta a tűt, és visszazárta a polcot. Most, hogy Vysan professzor meghalt, végre ideje nyílt egy párnapos dőzsölésre itt, a Krirr városában található nyaralójukban. Egy gyors mozdulattal lekapta magáról az izzadt, virágokkal tarkított ingét, majd egy elegánsabb mély lila színűt vett fel. Egy pillanatra megállt, megigazította a bokszerét, aztán felvette a már kikészített gatyát. Mint a híres Ky’retky család szülöttje hivatalos volt a ma esti krirri Óriásfán tartott gálaestre, és nem más mellett kapott helyet, mint Aarton Wozief Főtanácsos és John Moriarty tanácsos mellett.

Kezével végigsimította az arcát. Kicsit borostás volt, de nem zavarta. Belenézett a tükörbe és elkomorodott. Szokásos napbarnított bőre most kifehéredett, ezt is a pszichomorph sokk okozta. Kacsintott egyet az élénk kék szemével, majd közelebb lépett a tükörhöz, és tüzetesebben megnézte, hogy a szeme már nem árulkodik-e a szer mellékhatásairól.

A nappaliban lerakott tabletéhez sietett, majd egy utolsó pillantást vetett rá. Egy új üzenet. Kratan felkapta a szerkezetet, majd megjelenítette a fogadott levelet.

Aarton Wozief írt, miszerint nem lehet ott a gálán, mivel sürgős dolga akadt. Egyben elnézést kért azért is, hogy Moriarty sem lehet ott a mai nyitóesten. A többi már csak idegesítő arisztokratikus maszlag-bocsánatkérés volt.

Kratan káromkodott. Már régóta várt erre az alkalomra, hisz ekkor dőlt volna el, hogy kap-e állást Wozief segédjeként, vagy nem.

- Pont most jött közbe ennek a seggfejnek valami? – szitkozódott, majd dühében felrúgta az előtte álló asztalt, a jó minőségű whiskyvel együtt, mely most csörömpölve összetört, a drága nedű pedig végigfolyt a parkettán.

Hirtelen hangokat hallott, mire oldalra sandított a fejével. Az íróasztalon található monitorra nézett, melyen a kinti letapogató több személyt is érzékelt, különböző fegyverekkel. A mágus gyorsan a szekrényéhez lépett, majd azt kinyitva a benne található széfet vette magához. Pár gomb lenyomásával az olympusi acélból készült szerkezet felszisszent, és feltárta belsejét. Egy Pozitronic XFF-45 félautomata pisztolyt rejtett, melyet Kratan gyorsan felkapott, majd az egyik falhoz húzódott. Újra a letapogatóra nézett, mely azt jelezte, hogy a betörők az elülső kaput fogják megostromolni. Kibiztosította a fegyverét és célzott.

Az ajtó hirtelen szakadt be, a mágikus energianyaláb átszakadt, ám a támadók nem számítottak a második védőfalra, mely most a legelső látogatót felperzselte. A sötét alakok meglepődtek, azonban nem volt sok idejük, Kratan egyből két golyót eresztett a második alakba. Az acéltüskék átszakították a fekete bőrpáncélt, és végigszántották az agyát a betörőnek.

A támadók felocsúdtak meglepetésükből, és gyorsan, egy sorozatot a fal felé engedve reagáltak. Kratan résen volt, bevetette magát a fotelek mögé, miközben egy intéssel két kést irányított a támadók felé a konyhából. Az egyiknek sikerült kikerülnie a váratlan csapást, azonban a másik már nem volt ilyen gyors, a kés végigvágta a nyaki ütőerét, így ő emberi szökőkútként, hörögve terült el a földön. Kratan hallotta a spriccelő vér felejthetetlen hangját, azt a hangot, amit szülei halálakor is tapasztalt, mikor Merlinnaesben két útonálló felnyársalta őket néhány imperiumi kreditért.

Az utolsó támadó még két sorozatot adott le a fotelekre, majd leguggolva, lesből várta, hogy Kratan lépjen. Kratan egy papírcetlit és egy tollat húzott elő a nadrágja zsebéből, és három darab rúnát rajzolt rájuk. Egyik kezében a cetlit, a másik kezében a fegyverét fogva a támadásra készült. Három igét mormolt el, majd feldobta a papírdarabot a magasba. Az vakító fénnyel gyulladt ki. A támadó szemét takarva, ordítva lőtte, ami épp a fegyvere előtt volt, ám Kratan immár az előnyét kihasználva, új pozícióból négy golyóval küldte a halálba utolsó ellenfelét.  

Kratan közelebb lépett a tetemekhez, ám mikor elég közel ért hozzájuk, azok felizzottak, majd hamuvá égtek. Úgy tűnt a megbízójuk értett a diszkrécióhoz, valamint a mágiában is igencsak jártasnak bizonyult. Szíve vészesen kalapált, bár kapott kiképzést a Védelmi Osztagnál, mégis ez volt az első alkalom, hogy valakiknek elvette az életét. A gyógyszer és az izgalom hatására Kratan néhány másodperc múlva a mosdóban találta magát, a wc csésze fölé görnyedve.

Fogalma sem volt, hogy miért támadhatták meg. Nem egyszerű betörésről volt szó, ez világos volt a számára. Ahhoz, hogy valaki egy arisztokrata család tagját támadja meg, igencsak bátornak kellett lenni. A támadók parancsa felülről érkezhetett csak. Másnak nem lett volna pénze és hatalma egy ilyen jól szervezett bérgyilkos osztagot küldeni érte.

De miért akarná valaki őt eltenni láb alól? Sokkal magasabb szintű arisztokraták voltak a birodalomban nála, főleg így, a szülei halálával a családja valószínűleg kihalásra volt ítélve. Logikátlan volt az egész támadás. Hacsak? Hacsak nem feltételezte valaki, hogy tud valamit. Olyan információ birtokában van, ami veszélyes. Kratannak nem jutott semmi az eszébe. Baromság. Ott volt még a mai találkozója Wozieffel. Talán valaki nem akarta, hogy megtörténjen a dolog, és hogy őt felvegyék az Uralkodó Palotájába. Hisz a támadók nem tudhatták, hogy a találkozót lefújták. Mindenesetre el kellett tűnnie. A rendőrség nem tűnt jó megoldásnak, ilyen képzett bérgyilkosok ellen inkább a Védelmi Osztagnak volt esélye. Szerencséje volt a letapogatóval. Ha ez, meg a plusz védelmi gyűrű nincs felszerelve az ajtón, akkor igencsak csúfos véget ért volna ez a mai nap.

Valaki olyanra volt szüksége, akiben megbízott, és képes volt megvédeni is. Csupán Ian Banks admirális jutott az eszébe, a keresztapja. Kratan gyorsan összeszedte a fontosabb holmiját, és újabb töltényeket rakott a fegyverébe, majd a közeli teleport felé igyekezett.