Evolutio

Második fejezet

                Evolutio

Vér csöppent a mosdókagylóba, majd lassan végigfolyt a lágyan ívelő kerámián egészen a lefolyóig. Malcolm Vennover a csap alá helyezte a borotvát, majd megnyitotta. Lassan a tartójába helyezte a célszerszámot és rápattintotta a fedelét. Gyors mozdulatokkal az arcához csapkodta a jéghideg vizet, hogy lemossa a borotvahabot. Kicsit felébresztette, de még nem volt teljesen józan. Mennyit aludhatott? Kinézve látta, hogy már jócskán este volt. Ezúttal hagyta, hogy a kagyló megteljen vízzel, majd nagy levegőt véve belenyomta a fejét. Megborzongott a fagyos víztől, bőre libabőrös lett. Szuszogva, prüszkölve kapta ki a fejét, és gyorsan a törülköző után kapott. Most már emberibben nézett ki.

A szobájában teljes homály várta. A villany felé igyekezve belerúgott az ágy sarkába. Felszisszent, és halkan káromkodni kezdett. A takaró alatt megmozdult valami. Malcolm abbahagyta az ágy szidalmazását, és halk mozdulatokkal folytatta az útját. A lámpa erejét a legalacsonyabb fokozatra vette, majd felkapcsolta azt.

Susannah Magis hunyorítva kinyitotta a szemét. Kis idő kellett neki, míg hozzászokott a hirtelen jött fényhez.

- Mennyi az idő? – hangja fáradt volt.

- Nemt’om – mormolta Malcolm. Az asztalhoz lépett, majd megnyomott egy gombot a tabletén – Háromnegyed kilenc.

Susannah sóhajtott, megdörzsölte a szemeit.

- Nem kellett volna kettőt bevennünk – felült az ágyon. Egyenes, hosszú szőke haja a hátára omlott.

- Kellett ez az alvás, te is tudod. Az utóbbi hetekben szinte alig volt időnk rá.

A nő elmosolyodott. Aranyos, kislányos arca volt, azonban mélyzöld szeme elárulta, hogy komoly is tudott lenni, ha akart.  

- Most elcsesztük az egész napunkat. Ennyi erővel akár feküdhetnénk is vissza.

- Mit szólnál egy filmhez? – kérdezte Malcolm, miután felvett egy kifakult sárga pólót. Kezével felborzolta fekete haját.

Mielőtt Susannah válaszolhatott volna dörömbölés hallatszott az ajtó felől.  A férfi felkapta a földről a tegnap sebtében ledobott farmerjét, és felhúzta. Mégse akart alsógatyában ajtót nyitni, akár ismerős legyen, akár nem. A zárak kikattantak, és Malcolm szembetalálta magát egy tucat, állig felfegyverzett rendőrrel.

- Ez meg… - kezdte, ám a csapat vezetője már benn is volt a szobában.

- Nyugalom – dörmögte a bajszos, ötvenes éveiben járó hadnagy – Nem követtek el semmit. A maguk védelmében vagyunk itt.

- Védelmünkben? – kérdezte a meglepődött Malcolm. Fejét ide-oda kapkodta, bizarr volt számára a szituáció.

- Gyilkosság történt az egyetemükön. Vysan Humag professzor meghalt. A parancsnokság úgy hiszi, hogy olyan információk birtokában lehet maga, amely a gyilkos, gyilkosok számára érték lehet, és ezért fontos az Ön biztonsága.

- Gyilkosság? Ki? Miért? – nyögte. A hadnagy addigra bejutott a hálószobába. Susannah magára rántotta a takarót és elkiáltotta magát. A bajszos rendőr kicsit megilletődve hajtott fejet.

- Elnézést hölgyem!

- Én nem igényelek semmilyen védelmet! – kiáltotta Malcolm, majd ő is befutott a szobába. Mögötte a rendőrök úgy látszott már elfoglalták az állásukat.

- Erről nem Ön dönt – hagyta helybe a hadnagy – Kevin Moore hadnagy vagyok, Kegyed pedig, ha jól sejtem Susannah Magis – biccentett az ágyban fekvő Susannah felé.

- I…igen – a hadnagy előkapta a tabletét.

- Megvan Susannah Magis is, ne keressétek tovább.

Kevin ránézett a fiatal párra, majd sóhajtott.

- Tényleg elnézést kérünk, hogy így betörtünk magukhoz, de létfontosságú, hogy biztonságba tudjuk Önöket.

- De miért? – kérdezte a lány.

- Mint már mondtam a barátjának, gyilkosság történt. Az önök tanára Humag professzor meghalt.

- Vysan meghalt? – lepődött meg Susannah. Egyre kevésbé értette a dolgokat. Ennek semmi értelme nem volt.

- Így van.

- Vysan csak egy órát tartott nekünk. Gyakorlatilag nem volt a tanárunk – mormolta Malcolm miután néhány ruhadarabot dobott oda barátnőjének.

- Tudjuk. De információnk szerint azon az órán elhangozhattak olyan dolgok, amelyek nemzetbiztonsági kérdések.

- Hogy mi? – kérdezték szinte egyszerre.

- A két imafülkét ellopták a kormánytól. Az óra pedig kiterjedt Humag professzor új felfedezéseire is az imafülkékkel kapcsolatban.

- Igen, de semmi lényeges nem volt - mondta Susannah, majd a takarót maga köré csavarva a fürdőszobába sietett, kezében a ruháival.

A hadnagy Malcolm felé fordult. Az megvonta a vállát.

- Tényleg semmi fontosat nem mondott el.

- Mi is így gondolnánk, de utolsó perceiben Humag tanár úr információt hagyott maga után, mely ezt nyilvánvalóan kétségbe vonja.

- Információt? Mit?

- A gamma kapu változás jelét égette a saját testébe.

Malcolm először meglepődött, majd nyugodtan válaszolt.

- Na és? Nyilván leírta ezt a feljegyzéseibe is. Egy új áttörő felfedezésnél járt, nem hiszem, hogy mi voltunk az egyetlenek, akiknek elmondta, hogy az mi.

Kevin most először mosolyodott el a beszélgetés során.

- Vysan Humag egy zseni volt, és pontosan tudta minden esetben, hogy az ő felfedezései hatalmas horderejűek. Nem készített feljegyzéseket.

Malcolm nyelt egyet. Egyre kényelmetlenebb lett számára ez az egész helyzet. Vysan nem készített feljegyzéseket?

- Akkor gondolom a gyilkos megkínozta először, biztos megszerezte már valamilyen módszerrel az információt – próbálkozott. Eddigre Susannah is kijött már a fürdőből, immár teljesen felöltözve. Ő sem túlozta el az eleganciát, egy egyszerű fehér pulcsi és szürke farmer volt rajta. Haját hátul copfba kötötte.

Kevin bólintott. A háttérben a rendőrök tovább sürgölődtek.

- Biztos így tett volna a gyilkos, ha az információt akarta volna. Azonban minden jel arra mutat, hogy a célja az információ megsemmisítése.

Csönd ült a szobában. Malcolm félve Susannahra pillantott. Kevin folytatta.

- Most már belátják, hogy miért is fontos az Önök védelme? A gyilkos azt hiheti, hogy maguk tudnak valami fontosat, és mindent el fog követni azért, hogy ez a tudás ne kerülhessen napfényre.

- Legalábbis maguk így hiszik – mormolta cinikusan Malcolm.

- Elemzőink nem szoktak tévedni.

Mielőtt visszavághattak volna, lövések hallatszottak kintről. Az egyik rendőr elkiáltotta magát.

- Megtámadtak minket!

Kevin kezével arrébb tolta Malcolmot.

- Keressenek fedezéket!

Újabb lövések hallatszottak, mire Susannah sikoltozni kezdett. Malcolm remegve átölelte, majd együtt a fürdőszobába hátráltak és lekuporodtak a kád mellé. A nő abbahagyta a sikoltást, most már csak halkan sírt. Malcolm kezei elfehéredtek, olyan erősen fogta magához. Szemei ide-oda ugráltak, próbálta figyelemmel kísérni az eseményeket.

Ordítás és robbanás hallatszott, mire egy fej, valamint több törmelékdarab landolt az ágyukon. Malcolm gyorsan Susannah szemei elé kapta a kezét, azonban így ki volt szolgáltatva annak, hogy ő teljes valójában látta a véres testrészt. Érezte, hogy a gyomra összeszorul a félelemtől és az undortól, és próbálja kipréselni magából a tartalmát. Elfordult barátnőjétől és hányt.

Hirtelen Kevin jelent meg az ajtóban. Egyik kezéből vékony sugárban folyt a vér.

- Jöjjenek! Itt nem biztonságos! El kell jutnunk a kapitányságra!