Brian a Birodalmi Rendőrség várótermében ült és idegesen babrált a körmeivel. A fekete blézerje alatt már picit megizzadt a várakozásban. Puha, kisfiús arca most feszült volt az izgalomtól. Már benyújtotta a kérését a főkapitány számára, azonban azóta nem jöttek érte, hogy meghallgassák, mit akar mondani. Úgy tűnt a kapitányságon káosz uralkodik, de Brian nem volt biztos benne, hogy ez csupán Vysan halála miatt lehet így. Többször hallotta az Uralkodói Palota és az Uralkodó szavakat a körülötte járkáló nyomozók szájából. Végül megnyílt a Kapitányok Terme, és egy katonás alkatú, ébenfekete hajú ember lépett ki rajta. Brian ismerte ezt az arcot. Ripett főkapitány állt vele szemben. Szeme sötétbarna volt, szinte már fekete, arca örökösen komor, így érthető volt, hogy helyette mindig valamelyik szóvivője nyilatkozott a médiának.
- Kérem, jöjjön velem Mr. Bitroy – vetette oda kurtán Briannek sajátos morgó hangján, aki kegyesen felállt, és Ripett mögött elindult a Kapitányok Terme felé. Mielőtt azonban elérték volna, Ripett hátrafordult és szúrósan a szemébe nézett.
- Minden, amit itt hallani fog, Mr. Bitroy, szigorúan bizalmas. Ha bárkinek egy szót is szól az itt elhangzottakról, akkor annak meglesznek a büntetőjogi következményei – majd hozzátette – És higgye el, Mr. Bitroy, elég súlyos következményei lesznek.
Brian megborzongott, majd bólintott. Ismerte annyira Ripettet, hogy tudja, nem viccel. A főkapitány már nem egyszer bizonyította brutalitását a világnak. Legutóbb az olympus-i sztrájkot, illetve az abból képződő lázadást verte le, majd végeztette ki a felelősöket.
A Kapitányok Terme nem volt nagy, épphogy elfért benne a kör alakú krirri fából készült asztal, valamint a közepén elhelyezett holovetítő. Ripett, arra sem méltatva Briant, hogy hellyel kínálja, a magasított székéhez ment, és leült. Így sokkal magasabb volt, mint a többi kapitány, ezzel is kihangsúlyozva, hogy ő parancsol ebben az épületben.
- Kérem, üljön le Mr. Bitroy – intett neki az egyik ősz hajú rendőrtiszt. Brian őt is ismerte már. Ernst Gladstone volt az, akiről az hírlett, hogy hatásköre nem sokban tér el Ripettétől. Brian leült a kör szélén elhelyezett székre.
- Ön azt jelentette be, hogy talán információi vannak Vysan Humag halálával kapcsolatban. Így van?
- Igen – suttogta Brian, majd mikor észrevette, hogy alig hallható a hangja, ércesebb hangon is megismételte a válaszát.
- Beszélt a rendőröknek egy bizonyos jelképről, melyet Mr. Humag a halála előtt égetett bele a saját húsába.
Brian felkapta a fejét. Ezt eddig nem tudta.
- Előtte? Előtte égette bele?
- Nyilvánvaló. A szakértők Mr. Humag egész testét megvizsgálták. A jelképet még időben sikerült befejeznie. Az eljárás iszonyatosan fájdalmas lehetett, azonban úgy hisszük, hogy Mr. Humagnak ez fel sem tűnt, amekkora szenvedést élt át halála előtt.
Briant kicsit zavarta Gladstone száraz cinikussága.
- Akkor. Most mit keresek itt? Önök is észrevették a jelképet – motyogta.
- De Ön tudja is, hogy mit jelent – morogta Ripett.
- Ezt meg miből…? – Brian szeme elkerekedett.
Ripett sóhajtott. Úgy tűnt untatja Brian személye. Az ifjú mágus ennek örült. Legalább nem bőszíti fel. Az nagyobb hiba lenne.
- Ön észrevett valamit, amit a mi szakértőink is feltételezhettek, hogy észre fognak venni. Ebből következik, hogy nem azért jött ide, mert épp nem volt jobb dolga, vagy csak sétálni akart egyet.
- Eget rengetően fontos, hogy megmondja nekünk a jelkép jelentését Mr. Bitroy. És, hogy ez hogyan vezethet el minket a gyilkoshoz – szólt közbe Gladstone sima, nyájas hangja.
Brian összeszedte minden bátorságát. Megnyalta a szája szélét. Csak most vette észre, hogy mennyire kiszáradt az idegességtől.
- Kevesen ismerik. Egyedül azok, akik egy fakultáción voltak Vys… elnézést Mr. Humaggal. Ő tartotta az órát. Beszélt nekünk egy új felfedezéséről. Az ouroboros maga a téridő gamma kapuját jelöli. Mr. Humag adta neki ezt a jelet – felnézett, mire látta, hogy unott tekintetek bámulnak rá – Izé… Nyilván ezt maguk is tudják. Szóval a fakultáció főleg a téridőről és a vele kapcsolatos számításokról szólt. Hogyan lehet olyan varázslatot alkotni, amely meghajlítja a teret, így teleportáló eszköz nélkül teleportálni. Mr. Humag elmondta, hogy ez… hogy ez szinte lehetetlen. Hatalmas koncentrációt és mágikus erőt igényel. Valamint volt szó az imafülkékről.
- Az imafülkékről? – kérdezte Gladstone, majd sokat sejtetően a többi kapitányra, főképp Ripettre nézett.
- Igen. Az óra ezek után inkább, hogy is mondjam, vallásos irányba ment el. Mr. Humag elmondta, hogy legújabb felfedezései szerint a téridő gamma kapuja továbbnyitható újabb dimenziók felé. Ehhez pedig az új számítási folyamat szükséges, amit ez a jelkép jelöl. Az ouroboros és a beleírt rúna, mely egy háromágú szigony, egy vonallal a száránál. Ez ugyebár a magi-gépészetben, illetve bármelyik másik mágikus iratban a változást jelöli. Vagy változót, ha úgy tetszik.
- Ennyi? – kérdezte Ripett, immár felháborodva. Brian nem értette, hogy mitől ilyen mérges a főkapitány. Nyilván, egy híres kutatót megöltek, azonban ez még nem indokolta a magas vérnyomást.
- Ezzel lószarra se megyünk! – morogta, azonban Gladstone intett egyet.
- Kérlek Ripett, moderáld magad ifjú vendégünk előtt – majd Brian felé fordult – És ki tudott még erről? Ki volt még ott a fakultáción?
Brian gondolkozott. Nem igazán maradtak meg az arcok az emlékeiben.
- Susannah Magis, Kratan Ky’retky, és még volt valaki, de nem jut eszembe. De! Malcolm Vennover.
A Gladstone mögött ülő fekete bőrű kapitány megszólalt miután felnézett a tabletéből. Úgy tűnt mindegyik kapitány épp különböző hírcsatornákat, illetve titkosított hálózatokat böngész.
- Uram, Enrique Baptiste bíboros most jelentkezett be a kapitányságra. Azt mondja fontos ügyről van szó, mely nem tűr halasztást. Szigorúan bizalmas.
- Köszönöm Francz. Szóljon a biztonságiaknak, hogy engedjék be.
Ripett háromszög alakot formázott az ujjaival, és az ajkainak támasztotta azokat. Hosszas gondolkodás után végül Brianre vetette a tekintetét.
- Mr. Bitroy, Ön most hazamegy. Elkíséri magát egy csapat a legkiválóbb rendőreink közül. Házi őrizetben tartjuk – mielőtt Brian felháborodhatott volna, Ripett folytatta – Ez mind a maga biztonsága érdekében történik.
Brian a többi kapitányra nézett, de csupán érdektelen tekinteteket talált. Felesleges volt ellenkeznie, habár tudta, hogy az, amit most Ripették csinálnak vele, törvényellenes. Bírói végzés nélkül nem ítélhetik házi őrizetre, még ha a saját biztonsága volt is a cél. Valami komoly dolog volt a háttérben, és már korántsem csak Vysan halála lehetett a probléma.
- Mi folyik itt? – még maga is meglepődött mikor meghallotta a saját hangját. A teremben ülők figyelme szinte égette. Ripett szeme összeszűkült. Látszott rajta, hogy a mai nap már így is a legnagyobb figyelmét követelte, és most egy porbafingó civil zaklatja a kérdéseivel.
- Ez nem tartozik Önre Mr. Bitroy – köpte a szavakat a főkapitány – Vezessék ki! Azt a nyavalyás papot meg küldjék be!
A néger kapitány felállt az asztal mellől, majd magabiztosan kitolta az ajtón a meglepődött Briant. A mágikus energianyaláb és a hangnyelő berendezések zümmögve kapcsoltak be újra a Kapitányok Termében.
Ba.......a meg! írtam egy szép hozzászólást erre nem adta be. Csessze meg a google. Röviden annyi lett volna hogy folytasd! tetszik még mindig a kevés vér ellenére is ami ebben a részben nem volt sajnos xP. Ja meg írtam azt is, hogy csak így tovább. Meg , hogy én is megint kedvet kaptam az íráshoz xD, bár az én "könyvemen" lenne mit dolgozni, nem is keveset úgy gondolom. Ja meg ez a rendőrség kicsit durva xD. azt hagytam még ki hogy most tetted igazán fontossá ezeket az ima fülkéket, előzőekben csak mint fontos dolgok voltak de most igazán nagy port kavartak a rendőrségen az ellopásuk. Vagy van valami ami miatt fel vannak így háborodva a rendőrök Vysan halála és a lopáson kívül? Várom a következőt.
VálaszTörlés