Hesperid valaha
gyönyörű városa Juneflowerre hasonlított. A házak összedőltek, az utcákat
hullák borították. A hegycsúcsok némelyike is leomlott és hatalmas sziklák
törtek be a házak romjai közé. A fekete füst lassan felszállt és feltárta a
város egészét.
Brian Bitroy
lassan kifújta magát és újra felegyenesedett. A Védelmi Osztag harcosai
körbefogták a csatázó feleket. Az Átokhozó egy nagyot rántott áldozatán, egy
hatalmas reccsenés, cuppanás és Edward Gibbard feje a felső fogsornál leszakadt
a teste többi részétől. Brian maga elé emelte a koponyát, majd Rutherford lábai
elé dobta. Az Alapító hidegen figyelte a feléje guruló és végül lilás fényben
eltűnő fejet. Egy újabb társuk veszett oda.
- Ennyi? -
tárta szét a karját Brian nevetve. Adrenalin áradt szét a testében, új erőt
öntve belé. Rutherford nem válaszolt. „Nevetséges kis bugris, de ideje
komolyabban venni. Mégis, immár három testvérünkkel végzett!”
- Miután téged eltakarítalak,
megkeresem azt az áruló Godfreyt is, és kitépem a gerincét! - sziszegte az
Átokhozó.
- Túl nagyra
vagy magaddal, Átokhozó! - vonta meg a vállát az Alapító. Előremutatott, mire
mutatóujjából újabb lángnyelvek bukkantak elő. Brian egy egyszerű mozdulattal
hárította őket és azonnal visszatámadt. A Kiválasztott gyorsasága meglepte az
Alapítót, így túl későn reagált. Brian torkon ragadta és a földbe csapta. Az
Alapító érezte, ahogy gerince és torka eltörik, de nem törődött vele. Teste
lilásan felvillant és a lökéshullám távolabbra lökte az Átokhozót. Egy pár
reccsenés és Rutherford újra talpon volt, épen egészségesen.
- Nem is rossz
egy halandó csótánytól! - mormolta miközben megigazította a zubbonyát. Hirtelen
a tér elhajlott mellette és Kratan jelent meg a semmiből. Az Aranygyermek
kitűnően szőtt hófehér köpenybe volt burkolva, melyeken aranyszínű rúnák
ékeskedtek.
- Mit keresel
itt? - kérdezte tőle félvállról Rutherford.
- Azért jöttem,
hogy megakadályozzam, hogy megöld! - vetette oda egyszerűen az Aranygyermek. Az
Alapító felvonta a szemöldökét.
- Megakadályozd?
Ugyan ki vagy te, hogy parancsokat osztogass nekem? - Kratan ránézett az
ezüstösen ragyogó szemeivel.
- Én vagyok a Kiválasztott,
az Aranygyermek. Te pedig senki vagy! - Rutherford szája kicsit kinyílt a
meglepetéstől - Szóval, senki, vagy engedelmeskedsz annak, akiről a prófécia
szól, vagy elpusztulsz. Melyik legyen?
Rutherford nem
tudott válaszolni, mivel egy villám vágta át a mellkasát és röpítette neki a
hegyoldalnak.
- Sok a szöveg
Sean! - vigyorgott Brian - Rég nem láttalak Kratan!
- Brian -
biccentett felé Kratan - Add fel magad és nem esik bántódásod, ígérem!
Az Átokhozó
csak nevetett és támadásba lendült. Az aranyszínű nyalábok összecsaptak az
ezüsttel. Az osztagosok kénytelenek voltak eltakarni a szemüket a vakító fény
miatt. Ezernyi sugár, nyaláb és gömb röpködött ide-oda, amivel ütköztek a
földdel lett egyenlővé. Szinte kiegyenlített küzdelem volt, ám Brian egyre
jobban kifáradt, míg Kratan ereje teljében volt. Az Átokhozó mozgásai
statikusabbá váltak, egyre jobban kiszámíthatóak lettek támadásai.
Felettük
Rutherford jelent meg, aki egy hatalmas hegycsúcsot lebegtetett a feje fölött,
amit hirtelen a két Kiválasztott felé vágott.
Őrjítő robaj
töltötte be a völgyet. Kratan egy mozdulattal eltüntette a porfelhőt. Bosszúsan
nézett az Alapító felé, amiért nem is figyelmeztette a támadásra. A hatalmas
törmelékek közül Brian tört ki krákogva és térdre rogyott. Rutherford
megragadta az alkalmat és egy lila lökéshullámot küldött felé, azonban az
Átokhozó még résen volt és hárította. A törmelékek felemelkedtek körülötte és
az Alapító felé indultak. Az egyszerűen blokkolta azokat.
- Brian, add
fel! - tárta szét a karját Kratan. Brian szemei újra arany színben ragyogtak.
Vigyorgott.
- Soha! - mire
a talaj rengeni kezdett, a föld pedig felrepedezett alattuk. A hatalmas sziklák
felemelkedtek, Kratannak egyensúlyoznia kellett, hogy rajta maradjon az
egyiken. A talaj lassan függőlegesbe fordult alatta, így kénytelen volt
leugrani a tátongó mélységbe. Esés közben azonban hirtelen elkapta valami és
nagy sebességgel a hegy oldalának csapódtak.
Kratan
fuldokolva csapkodott a kezével, azonban az aranyszínű burok nem engedte
varázsolni. A portengerben lassan kirajzolódott Brian őrülten vicsorgó arca.
- B..b..rian…n…nee!
- nyögte, azonban az Átokhozó nem kegyelmezett. Kratan behunyta a szemét és
összegyűjtötte az erejét. Az energiavillanás olyan vakító volt, mint egy nap. A
völgyben maradt osztagosok egy pillanat alatt elporladtak, Rutherford is
kénytelen volt a legerősebb védelmét felvenni, és még így is leszakadt róla
fehér zubbonya.
Kratan lassan
kinyitotta a szemét. A hegyek eltűntek körülötte, több kilométeres körben
sivatagi pusztaság fogadta. Brian eszméletlenül feküdt az üveges, homokos
dűnéken. Kratan lassan leereszkedett hozzá.
- Él? -
kérdezte Rutherford hanyagul. Kratan bólintott.
- Rendben.
Legyen, ahogy akarod. Kíméld meg, ha úgy tetszik. Úgyis megkaptuk, amiért
jöttünk! - azzal egy ujjmozdulattal kiásta a két tökéletesen sértetlen
imafülkét a homok alól. Megérintette mindkettőt, majd azokkal együtt eltűnt a
térben.
Kratan Ky’retky
lassan a vállára kapta volt barátját, még utoljára körülnézett, megcsodálta a
művét, aztán ő is eltűnt egy csavarban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése